Néha búcsúzni kell. Nem felejteni, csak többé nem emlékezni. Nem belenyugodni, csak elfogadni! Csak búcsúzni... szavak nélkül, érzésekkel!

 Tudod, ez nem olyan, mint régen volt. Ez nem az, és nem is lesz az, amire azt hittük, hogy lesz. Ez teljesen, minden ízében képében más. Ez olyan, mint amikor kiszakítanak egy darabot belőled, és nem érzel semmit, csak hiányt, ami oly nagyszerűen őrjít meg, mint még semmi más…