Túl könnyedén venni az életet nagyon felszínes dolog, és ha ez alapvetõen jellemzõ az egyénre, akkor maga az ember is felszínes….
Általában az olyan emberek vidámak állandóan, akik igénytelenek a többre, a jobbra és a mélyebbre… Nem mondom, hogy minden esetben így van ez, de többnyire igen - hiszen ha egy-két igényed van csak, és összesen 2-3 dolgot látsz át és fogsz fel az életbõl, akkor azokat gyorsabban ki tudod elégíteni, mint ha kétezret…
Ebbõl fakad az is, hogy a felszínes, és morálisan igénytelen embert nem sok minden fogja zavarni, míg a mély lelkû és morálisan igényest sok minden.
Természetes azért, hogy a felszínes ember ezen gondolatokra esetleg így reagál: "túl komolyan veszel mindent!", s a mély nem is fog tudni erre mit mondani, mert amit mondana erre, arra nem volna szükség akkor, ha nem igénytelen emberrel állna szemben, õ is értené, s nem beszélne így….
Ugyanis a felszínes ember lényegébõl fakadóan igénytelen és nem vágyik olyan lelki-szellemi mélységekbe, mint az, aki mély. A mély viszont szükségszerûen szenved és nem is tud igazán mit kezdeni az ilyen emberekkel. Szenved, mert lényegébõl fakad, hogy fáj neki az igazságtalanság, és a hiábavaló felszínes üresség. Tehetetlen mert, amit mondana, fel sem éri lélekkel és ésszel az igénytelen üres ember...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.