(L)

2008.03.29. 23:04

 

Tudnom kell, van-e remény. Fél éjszakán át sóhajtoztam éber álomban. Várom, hogy kezed, szemed, ajkad... holnap végre láthatom.

 

Tengernyi ember vehet körül, mégis magányos vagyok. Olyankor Rád gondolok.

 

Rád várni olyan, mint esőre várni aszályban: hasztalan és időrabló.

 

Körülöttem az emberek mind szerepet játszanak, de ha Veled beszélek, az vagyok, aki lenni akarok.

A bejegyzés trackback címe:

https://mesimpressions.blog.hu/api/trackback/id/tr41402670

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása