Sokszor kiakadnék, ha szívem húrjait nem pengetné valaki rendszeresen. Egyszerűen nem hiszem el, hogy létezik. Akármilyen akadályt gördítek elé, leküzdi. Felfoghatatlan, hogy van ennyi kitartása egy bizonytalan kimenetelűnek tűnő kapcsolathoz. De őszinte leszek, s semmi játék elvén vagyok olyan rendes s önmagammal egyáltalán nem következetes, így megmondom neki, hogy ne sok reményt fűzzön ehhez az egész dologhoz.
Legyünk tiszták az élet legalább ebben a formájában. Az emberek nap, mint nap hazudnak, másnak s maguknak is, de mikor vele beszélek egész más érzésem, van. A móka a kacagás, ami a hangjától is kiráz lélekemelő, megtisztelő és felszabadító is egyben. Elmondhatatlan érzés. Belülről pedig tíz körömmel kapaszkodok ebbe az érzésbe. ÉS még azt mondják nincsenek angyalok… 
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.