Már tudom, milyen az, ha valaki nélkül nem tudsz élni, ha minden percben rá gondolsz, ha nélküle nincs értelme az életednek. Nem bírod kiverni a fejedből, és csak arra vágysz, hogy végre együtt lehessetek. Várod, mikor jön el az a pillanat, mikor bevallod neki, mit érzel, és mikor megtudhatja, mennyire odavagy érte. És közben azt reméled, hogy ő is így érez, és hasonlókat mond majd neked. Majd egyszer. Ha eljön az ideje..
Már át tudom érezni a szerelem fájdalmát és örömét, és ha nehéz is, muszály vele együtt élnem, mert ez van. Olykor nem tudjuk, mért éppen ő. Lehet, hogy egész életünkben rá vártunk, de lehet, hogy egész másként képzeltük el. Lehet, hogy valaki tudatosan hajt valakire, és vannak olyanok, akiknek ez ösztönösen jön. Amikor nem tudod, hogy mért csináltad, csak azt tudod, hogy jól csináltad, akkor a szíved vezérelt. Mert a szíved többet tud, mint az eszed. És ha a szívedbe beköltözik a szerelem, magadtól nem tudod kitépni onnan. És aki ezt még nem tapasztalta, az egy életérzéssel szegényebb. Abból valami hiányzik. Az sokmindent másképp értékel, és meglehet, hogy kinevet, ha elmondod neki, mi játszódik benned. Mert viccesnek fogja fel. Igazán csak az érthet meg, aki már túl van rajta, vagy éppen benne van. Aki tudja, milyen az, hogy a gondolataim mindig körülötte forognak, és ha a közelemben van, nem bírok magammal, és ha őt nem kaphatom meg, más se kell, mert ő az én boldogságom.