Egy éjszaka az ágyamon ülve elgondolkodtam… Vajon mi is a Szerelem?
Előtte pár órával vitáztam erről egy ismerősömmel, s ez szöget ütött a fejemben.
Amúgy valószínűleg nem érdekelt volna különösebben ez a téma, s nem virrasztottam volna át a fél éjszakát, ha nem vagyok szerelmes én is…
Igen. Én is elkaptam ezt a kórt.

Miért szeretem? Miért nem szeret engem? Miért pont én? - ezen kérdések sok fiatal és kevésbé fiatal szerelmes fejében megfordult már.
Így az enyémben is.
Miért nem tudok lemondani róla? Pedig tudom, hogy az esélye annak, hogy szerelmem viszonzott legyen, nagyon csekély. Sőt.
De reménykedek.
A remény hal meg utoljára. Na de hogy lettem én szerelmes? Mit is szeretek benne? - és ekkor következik a kérdés: Mi a szerelem?
Ez egy definiálhatatlan fogalom.
Sokan megélték már, de pontosan körülírni senki nem tudta.
De… Azt hiszem nem is kell! A szerelem csak úgy van és jön, akkor csap le rád, amikor a legkevésbé várod, és rengeteg fájdalmat okoz.
Az én esetemben legalábbis ez így van/volt. Ezt akár vehetjük egy sajátos megfogalmazásnak a szerelemről, de ezzel nem mindenki van így. Itt az ok, miért is nem lehet szabályt írni a szerelemre, miért egy sajátos fogalom.
Lehet lágy, édes, lehet rideg s mostoha. Mindenkinél más. És én más emberekét nem érzem, nem értem. Ők sem az enyéimet. De ez így van rendjén.
Tehát a szerelem egy definíció nélküli, de erőteljes fogalom, s érzés, mely egyszer mindenkit elkap, megfertőz, és magával ránt.
Vagy le a mélybe, vagy fel az egekbe.
Engem a mélybe húzott, de próbálok a szerint a mondás szerint élni, mely azt mondja ki: egyszer fent egyszer lent. Én most lent vagyok… Ideje lenne már felrántania. Én várok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.