Várlak...Te vársz, én várlak, mindketten valamit várunk. Eljátszom a gondolattal, érzésekkel, és szavakkal. Szeretném, ha én lehetnék az, akire vársz és szívből, lélekből, őszintén igyekeznék, hogy megfeleljek az álomképnek s ne okozzak csalódást...nem várunk a csodára, hanem a csodás valóságra. Két vágyakozó álom beteljesedésére, a feszülő válaszfal eltűnésére, az érzések szimfóniájának összecsendülésére...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.