Nehéz olyan embert találni, akivel el lehet beszélgetni, akivel önfeledten lehet nevetni. Ha mégis, akkor kiderül róla, hogy meleg, vagy pocsékul csinál mást, vagy hogy van barátnője. Igen… és rendszerint itt vége is a dolognak. De mi van akkor, ha jól kijövünk, ha rengeteget beszélgetünk és nevetünk együtt, nem kétbalkezes, csak épp van valakije? Rendszerint itt is vége lenne a dolognak az elfogadott normák szerint. Na igen és itt a bibi…

Közelítsük meg másik oldalról a dolgokat: Két ember lassacskán megismeri egymást és kezdenek egymásba szeretni. (A dolog még kezdetleges, de valami már megmozdult). Az egyik félnek (vagy talán mind a kettőnek) döntenie kell. Ez a kapcsolat, vagy a régi?

Nem könnyű. Nagyon nem. Nem tudom, minek örülnék jobban, ha nem engem választana és soha többé nem is látnám és a nyár hátralévő részét élvezhetném, majd ősztől pedig meglátnánk mi lenne mással, vagy az ha engem választana és töprenghetnék azon, hogy mit is csinál mikor nincs mellettem, amikor a (volt) barátnőjével van egy városban…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.