Ady Endre: Áldásadás a vonaton

A tengerbe most hanyatlik a Nap,

Most fut leggyorsabban a vonatunk,

Most jön a legtöbb, nagy emlékezés:

Megáldalak.

 

»Áldjon meg az Isten

Minden jóságodért,

Sok hallgatásodért

És gonoszságodért.

Sok rossz, bántó szódért

Áldassál melegen,

Sok hidegségedért

Hevülj a szívemen,

Úgy is vége most már,

Úgy is ezer bajom,

Oktalanság árán

Kész a ravatalom.

Hát én megáldalak,

De amíg áldalak,

Csókolj, de ne nagyon.

Áldva, csöndben, békén,

Emlékkel és csókkal

Akarlak elhagyni,

Meleg után fagyni,

Egyedül maradni,

Egyedül érezni,

Egyedül meghalni,

Áldjon meg az Isten.«

 

A tengerbe most hanyatlik a Nap,

Most fut leggyorsabban a vonatunk,

Most jön a legtöbb, nagy emlékezés:

Megáldalak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.