tudod amikor úgy eleged lesz mindenből...a várakozásból...abból az állandó "higgy benne és jobb lesz, de csak ha erősen hiszed"-ből...amikor eljutsz addig, hogy legszívesebben megennél egy hosszú tábla Milkát és közben nagyon jól tudod, hogy az egyenlő a koporsóval... és azt is, hogy hány szeretett embert hagynál itt...és amikor leesik és nagyon-nagyot koppanik, hogy röpke 18 év...és hol állsz, milyen helyzetben...és megannyi lehetőseég - mind elmulasztva, kihagyva,...s jelenleg céltalanul bolyongva, a boldogság után kutatva, néha sírva, énekelve, táncolva....egészségügyileg egyre ramatyabb állapotban...egyre közelebb ahhoz a gödörhöz,amelybe minden ember belekerül majd egyszer...ilyenkor döbbenik rá az ember...