Paulo Coelho
2009.06.30. 16:17
Mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár,
akár a sivatag, akár egy nagyváros közepén.
Amikor pedig ezek az emberek találkoznak, és tekintetük egymásra talál,
minden múlt és jövő teljesen elveszíti a jelentőségét,
s csak az a pillanat és a hihetetlen bizonyosság létezik,
hogy ugyanaz a kéz írt meg mindent a nap alatt.
A kéz, amelyfelébreszti a szerelmet,
s amely mindenki számára, aki ebben a világban dolgozik,
pihen és kincsét keresi,
alkotott egy vele rokon lelket is...
Akit örökre a szivébe zárt....
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.