Az alkimista elkezdett rajzolni a homokba, és nem egészen öt perc alatt készen volt vele. Santiagónak, miközben nézte őt, eszébe jutott az öreg király a főtéren, ahol egykor találkoztak; úgy tűnt neki, mintha évszázadok teltek volna már el azóta.

- Ez állott a Smaragdtáblán - szólt az alkimista, amikor befejezte az írást.

Santiago közelebb lépett, és elolvasta a homokba írott szavakat.

- Ez titkosírás - mondta, kissé csalódva a Smaragdtáblában. - Annak az angolnak a könyveire emlékeztet engem.

- Nem - felelte az alkimista. - Ez olyan, mint a karvalyok röpte, nem lehet egyszerűen értelemmel fölfogni. A Smaragdtábla közvetlen átmenet a Világ Nyelvéhez. A bölcsek megértették, hogy ez a való világ csupán képmása és tükre a Paradicsomnak. Ennek a világnak a puszta léte azt bizonyítja, hogy létezik egy tökéletesebb világ. Ezt azért teremtette az Isten, hogy az emberek a látható dolgokon keresztül fölfoghassák az ő lelki tanítását és bölcsességének csodáit. Ez az, amit Tettnek hívok.

- Meg kell értenem a Smaragdtáblát? - akarta tudni a fiú.

- Talán, ha egy alkímiai laboratóriumban lennél, ez lenne a megfelelő pillanat, hogy kikutasd a Smaragdtábla megfejtésének legjobb módját. De te a sivatagban vagy. Elég tehát benne elmerülnöd. A sivatag ugyanolyan jól szolgálja a világ megértését, mint akármi más ezen a földön. Megértened sem kell: elég egy közönséges homokszem, és meglátod benne a Teremtés minden csodáját.

- És hogyan merüljek el a sivatagban?

- Hallgass a szívedre. Az mindent tud, mivel a Világlélekből jött, s egyszer majd oda fog visszatérni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.