Alighogy Igor doktor belépett a rendelőbe és felkapcsolta a villanyt – még mindig későn kelt fel a nap, ez a tél tovább tart a kelleténél –, máris kopogott egy ápoló.

„Ez a nap is korán kezdődik” – gondolta.

Nehéz napja lesz, ma beszélnie kell a lánnyal. Egész héten erre készült, és a múlt éjjel le sem hunyta a szemét.

– Rossz hírt kell közölnöm – mondta az ápoló. – Tegnap eltűnt két betegünk: a nagykövet fia és a szívbeteg lány.

– Maguk teljesen hasznavehetetlenek.

A szanatórium biztonsága mindig sok kívánnivalót hagyott maga után.

– Azelőtt senki nem próbált megszökni – védekezett a rémült ápoló. – Nem is gondoltuk, hogy egyáltalán lehetséges.

– Ki innen! Össze kell hívnom a tulajdonosokat, értesítenem kell a rendőrséget, és mindenféle óvintézkedést kell tennem. És mondja meg a többieknek, hogy ne zavarjanak, mert ez most eltart egy ideig!

Az ápoló elsápadt és kiment. Most persze neki kell tartania a hátát. De hát mindig így bánnak a hatalmasok a gyengékkel. Biztos volt benne, hogy még aznap elbocsátják.

Igor doktor fogta a noteszát, az asztalára tette, és rögtön el is akart kezdeni jegyzetelni, de aztán meggondolta magát.

Eloltotta a villanyt, csak ült az irodában – amelyet most már a felkelő nap fénye világított meg –, és mosolygott. Sikerült.

Majd mindjárt feljegyzi a szükséges adatokat, és megállapítja, hogy a Vitriol egyetlen ismert gyógymódja nem más, mint az élet tudatosítása. Az orvosság pedig, amelyet első betegeken végzett kísérlete során alkalmazott: a halál tudatosítása.

Talán létezik más orvosság is, de Igor doktor most arra az egyre koncentrált, amelyet lehetősége volt tudományosan kipróbálni, hála egy lánynak, aki – akaratlanul – belépett az életébe. Rendkívül súlyos állapotban került hozzá, a mérgezés előrehaladt stádiumban volt. A lány csaknem egy hétig kómában feküdt, élet és halál között lebegett. És ez az egy hét elég volt, hogy Igor doktor fejében megszülessen a briliáns ötlet: kísérletezni fog vele.

Minden attól függött, hogy a lány túléli-e.

Túlélte.

Komoly következmények nélkül. S ha vigyáz az egészségére, legalább olyan sokáig élhet, mint ő.

De ezt egyedül Igor doktor tudta. Ahogy azt is tudta, hogy egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után a betegek előbb-utóbb újra próbálkoznak. Miért ne használhatná a lányt kísérleti nyúlnak, hogy megtudja, hogyan lehet eltávolítani a szervezetéből a Vitriolt, avagy a Keserűséget?

És kigondolt egy tervet.

A Fenotal nevű orvossággal idézte elő a szívroham tüneteit. A lány egy hétig kapta ezt az injekciót, ami elég idő arra, hogy félni kezdjen, hiszen volt ideje gondolkodni, megérteni, hogy meg fog halni és újragondolni az életét. így aztán, Igor doktor elméletének megfelelően (a dolgozat utolsó fejezetének az lesz a címe, hogy „A haláltudat mint éltető erő”), a lány szervezetéből lassan kiürült a Vitriol. És valószínűleg nem fogja újból megkísérelni az öngyilkosságot.

Éppen ma akart beszélni vele, és közölni, hogy az injekcióknak köszönhetően sikerült teljesen megszüntetni a szívroham veszélyét. Veronika szökése azonban megmentette a kínos élménytől, hogy megint hazudnia kelljen.

A Vitriol-mérgezés gyógyulásának ragályos volta azonban még Igor doktort is meglepte. A Villetében ugyanis sokan megijedtek a lassú és feltartóztathatatlan halál gondolatától. Kénytelenek voltak átgondolni a saját életüket, és hogy mit veszítenének.

Mari itthagyta a Villetét. Mások is kérték, hogy vizsgálják meg újra őket. A nagykövet fiának aggasztóbb a helyzete, ő ugyanis egyszerűen eltűnt – nyilván segített Veronikának a szökésben.

„Talán együtt vannak” – gondolta.

De végül is, a nagykövet fia tudja a Villete címét, ha akar, visszajön. Igor doktort annyira földobta a kísérlet eredménye, hogy most nem tudott ilyen semmiségekkel foglalkozni.

Aztán újabb kétségei támadtak: Veronika előbb-utóbb rá fog jönni, hogy nem hal meg szívbetegségben. Biztosan felkeres egy specialistát, aki megmondja neki, hogy tökéletesen egészséges. És akkor azt fogja gondolni, hogy az orvos, aki a Villetében kezelte, nem érti a hivatását. De hát így jár az, aki titokban kísérletezik: számolnia kell a kockázattal és az értetlenséggel.

És mi van azokkal a napokkal, amelyeket folyamatos halálfélelemben fog tölteni szegény lány?

Igor doktor hosszasan mérlegelte az érveket és ellenérveket, s végül arra a következtetésre jutott, hogy nem lehet baj belőle. Legalább minden újabb napot csodaként él meg. Hiszen valóban minden nap csoda, ha belegondolunk, mennyi minden történhet velünk törékeny kis életünkben.

Egy pillanatra felocsúdott, és észrevette, hogy a nap sugarai már egészen erősen világítanak, ami azt jelenti, hogy a betegek már javában reggeliznek. Nemsokára megtelik az előszoba, visszatérnek a hétköznapi problémák, úgyhogy jó lesz, ha minél hamarabb elkezdi írni a jegyzeteit.

És aprólékos pontossággal leírta Veronika esetét. Az épület biztonsági hiányosságairól utána is ráér megírni a jelentést.

1998. Szent Bernadett napja

Paulo Coelho a világ egyik legnépszerűbb írója, Rio de Janeiróban született, ma is ott él. 1970-ben világkörüli útra vállalkozott, aminek nagy jelentősége volt szemlélete alakulásában. 1980-ban "teljesítette" az észak-spanyolországi Santiago de Compostelába vezető 500 kilométeres zarándokutat, ez egyfajta szellemi ébredést hozott életében. 1988-ban jelent meg Az alkimista címet viselő regénye, amely egy csapásra nemzetközi hírnevet szerzett neki. Azóta 11 millió példányt adtak el belőle a világ 41 nyelvén (így magyarul is). Kisemberek sorsa, misztikum, érzelem, némi transzcendencia - ezek Coelho műveinek kulcsszavai.

A huszonnégy éves Veronikának látszólag mindene megvan: csinos, jóképű barátok veszik körül, nagyszerű állása, szerető családja van. Valami azonban hiányzik az életéből. Ezért egy reggel úgy dönt: meghal. Bevesz egy maréknyi altatót, hogy örökre elaludjon. Nagyon megdöbben, amikor egy helyi idegklinikán magához tér, és az orvos közli vele, célját csak részben érte el, a gyógyszer a szívét károsította, csupán napjai vannak hátra. A regény Veronika intenzív osztályon töltött tíz napját írja le. A lány maga is meglepetéssel tapasztalja, hogy érdeklődéssel fordul a klinika és betegtársai felé. Fölfedez magában olyan vonásokat, amelyektől korábban tudatosan távol tartotta magát. Rájön, életének minden pillanata választás az élet és a halál között, és hogy a tizenkettedik órában jobban vágyik élni, mint korábban bármikor.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.