Csukott ajtókon zörgetek.Sötét szobád, akár az akna.A falakon hideg lobog.Sírásom mázolom a falra.

Azzal, hogy egyik helyről a másikra szaladsz, még nem szabadulsz meg önmagadtól. 

Mindig, mikor megérkezik és szól hozzád a kísértés, mely barátságot, szenvedélyt, bizalmasságot, kötést ígér, tudjad: az anyag, melyből az ilyen kötés készül, romlandó, mert emberi anyag. Ami ma eskü, holnap nyûg, ami ma szenvedély és vágy, holnap érthetetlen és torz…