Jó és rossz... két örök ellentét. De vajon létezik-e egyáltalán ez a két

fogalom? Már többször említettem, hogy az ősrobbanás előtt nem volt semmi.

Abszolút semmi. Hogy abból most hogyan alakult ki a világegyetem, abba ne

menjünk bele, az ugyanis  nem tartozik a témához. Az azonban fontos a

következő oldalak megértéséhez, hogy nem volt semmi. A természet pedig

mindig az eredeti állapot visszaállítására törekszik. Jelen esetben a semmi

elérésére. Ezt most nem úgy értem, hogy a természet megpróbál mindent

elpusztítani. Ez egyáltalán nem így van. A természet az egyensúly elérésére

törekszik. Arra az egyensúlyéra, melynek ellentétes erői teljes mértékben

kiegyenlítik egymást, s ezáltal ki is oltják magukat kölcsönösen. Ekkor

pedig sikerült elérni a semmit.

   Nincsen ez máshogy a jó és a rossz kapcsolatában sem. Rájuk is vonatkozik

ez az univerzális törvényszerűség. A közmondás szerint minden rosszban van

valami jó. Ám ez fordítva is igaz. Minden jóban van valami rossz is. S nem

csak valamennyi, hanem pontosan ugyanannyi. Az egész csak nézőpont kérdése.

Nem tudunk olyan dolgot mondani, amelynek kizárólagosan negatív, vagy

pozitív kihatása lenne. Vegyük a háborúkat példának! Bizonyára az emberek

legnagyobb százaléka negatívként értékeli őket. Meg is van rá az okuk,

hiszen a háborúkban rengeteg ember hal meg, s teljes városok pusztulnak el.

Ez lenne a rossz.

   Ám ebben is, minden másban is, van valami jó! Hogy mi? A háborúk mindig

is a fejlődést szolgálták. A fegyverkezési versenyekben egyre újabb, s egyre

jobb technológiákat sikerült kikísérletezni. Így például az atombombát is.

Ha akkor nem fedezték volna fel, akkor most óriási energiaproblémákkal

küszködnénk. Természetesen a radioaktív hulladék jelentős gondokat okoz, de

hiszen ennek is van egy rossz oldala. Van a háborúknak még egy előnyös

következménye is. Vegyük például Németországot. Az egész, úgy ahogy volt,

tökéletesen le volt bombázva, szinte mindent a földdel tettek egyenlővé. Ám

ezután cselekedni kellett. Az embereknek lakóhelyekre volt szükségük. Ezért

aztán megkezdődtek az építkezések. S ha már építenek, akkor nem újra a régi

házakat. Nem, akkor már inkább a legmodernebb technológiát vetették be az

ország helyreállításához.

   S most már látszik is az eredménye. Németország az Amerikai Egyesült

Államok mögött a második legnagyobb gazdasági hatalom a világon. Ez

természetesen nem lett volna lehetséges, ha nincsen a második világháború.

Az egészet összegezve tehát a háború rossz a sok halott és pusztulás miatt,

ám jó, mert elősegíti a tudomány fejlődését, hiszen a legtöbb találmány

ezekben az időszakokban látott napvilágot. A fejlődés mindig áldozatokat

követelt, de ez se nem jó, se nem rossz... Az élet maga sem jó, vagy rossz,

hanem egyszerre mindkettő. Természetesen az embernek nagyon sok negatív

tapasztalatra kell szert tennie élete folyamán, ám ezekből tanulhat. S ha

megérti a hibát, melyet elkövetett, akkor a jövőben talán már többször nem

fogja újra ugyanazt tenni. Ez pedig egyértelműen egy jó dolog.

   Sokan azt a nézetet képviselik, hogy az élet egy olyan betegség, amely

mindig halálos kimenetelű. Ez persze egy pesszimista szemlélet. Ám meg kell

gondolni  azt is, hogy a halál a teljes megsemmisülést jelenti-e, vagy pedig

csak átmenet egy másik létsíkra. Az is lehet, hogy odaát sokkal jobb

körülmények uralkodnak, mint itt. Ezért nem lehet kimondani, hogy a halál

csakis negatív. Hiszen minden rosszban van valami jó is... Végeredményben

azt a következtetést vonhatjuk le, hogy nem létezik a jó és a rossz fogalma,

hiszen azok minden esetben azonosak, csak ellentétes előjelűek. Így aztán

mivel semlegesítik egymást, csakis a semmi létezik, az abszolút egyensúly...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.