,,Március 15-e számomra a magyarok bátorságát, és összefogását jelenti, amely akkor még létezett. Ma már sajnos ez teljesen lehetetlen, főleg az átrendeződött és felfordult értékrendek miatt. A kokárda is jelentéstartalommal bír. A nemzeti színű szalag az természetes, a magyarságot tökéletesen ábrázolja és talán azért van kör alakban formázva, hogy a magyarság egy kerek egészt alkosson. Azért is kell ünnepnap feltenni, hogy ez mindenki számára érthető üzenet, és emlékeztető legyen (ugyanis a kerek egész már nem létezik). "

1848-ban a piaristáknál járt gimnáziumba a tizenkét éves, "legfiatalabb" márciusi ifjú. Visszaemlékezése szerint társaival március 15-én reggel, már sejtették, hogy jelentős esemény fog történni. Az osztálytársaival fentről nézték miként éljenzi a tömeg Vasvárit, az arra vonuló zsidókat. (1882-es emlékezésének a zsidókra vonatkozó részét később kihagyja, hiszen a századfordulóra már megnyugtatónak tartja a zsidók helyzetét hazánkban. Ezen kis csúsztatása, és személye is rávilágít arra, hogy a hazai zsidóság mennyire fontosnak tartotta 1848-49 ügyét.) Tanáruk, Újházy főtisztelendő reverendáján kokárdát viselve közli diákjaival, hogy nemzetünk kivívta ezeréves szabadságát és hazaküldi őket. Lelkükre köti, hogy ne maradjanak az utcán, mert az veszélyes. Mondani sem kell, hogy a kis nebuló, Ágai a tömeggel vonul, sőt amikor Vajda János elkiáltja magát, hogy Budára, fegyverkezni, ő is a hídhoz szalad néhány társával. A kis csapatot akkor még visszakergetik a hídról, mert nem volt egyiküknél sem egy pengő. Ennyi volt akkoriban a hídpénz... (Ágai később többször is megírja emlékeit erről a napról.) A szabadságharc után Nagykőrösön érettségizett, ahol Arany János is a tanára volt. 1862-ben Bécsben orvosi oklevelet szerzett, de inkább újságíróskodott. 1868-ban megindította és 1910-ig szerkesztette a Borsszem Jankó című kormánypárti élclapot, Csicseri Bors néven. Ő teremtette meg a modern magyar élcet. Porzó álnéven tárcákat is írt, és műfordításai is számottevőek.

Bozzay (Bozzai) Pál (Kővágóőrs 1829 - Zánka 1852) költő, író

Iskoláit Pozsonyban és Késmárkon végezte. 1847-ben az országgyűlésen gyakornok. Vele együtt költözött Pestre 1848-ban. Versei, írásai 1847-48 -ban az Életképekben jelentek meg, és Petőfi valamint Arany figyelmét is magukra vonták. Március 14 délután és este a Pilvaxban tanácskozók között volt. (Nyári Albert szerint)

Bulyovszky Gyula (Rákoskeresztúr 1827 - Budapest 1883) újságíró, ügyvéd.

A pesti evangélikus líceumba járt, majd a debreceni társaságban is vezető szerepet játszott, ahol szintén járt iskolába. Jogot a pesti egyetemen hallgatott és 1847-ben szerzett ügyvédi oklevelet. Főleg újságíróként dolgozott. Versei, elbeszélései, színházi és képzőművészeti kritikái 1843-tól kezdve jelentek meg. Többnyire színházi és báli tudósításokat írt a napilapokba. Kiváló riporteri képességeit elsősorban a Nemzeti Újság olvasói élvezhették.

Március 14-én este a Pilvaxban részt vesz a radikális ifjak tanácskozásán. Másnap már reggel hat óra körül a kávéházban találja Petőfi, amint néhány társával "búsan politizál". A költő - emlékirata szerint -, innen hívja meg Bulyovszkyt a lakására, egy szűk körű tanácskozásra, amelyen rajtuk kívül Vasvári és Jókai vesz részt. Ekkor fogalmazzák át a tizenkét pontot. (Jókai szerint ezen Bulyovszky nem vesz részt, hanem a Pilvaxban várta őket.) Bulyovszky minden visszaemlékező szerint az orvosegyetemre vonuló csoport tagja. Az egyetem udvarára ő hozat széket Petőfinek és Jókainak, hogy legyen mire felállva szónokolniuk. Az egyetem központi épületénél még csak "mintegy őrt áll" a szavaló Petőfi mellett, de a nyomda előtti tömeghez már ő is beszédet intéz. Délután a múzeum lépcsőjének párkányáról is szól az egybesereglettekhez.(Legalábbis Nemeskéri Kiss Pálné, Csapó Ida naplójának tanúsága szerint.) Bulyovszky tagja lesz a Pozsonyba menő küldöttségnek, és a következő hetek egyik leggyakrabban foglalkoztatott szónoka volt. A Márczius Tizenötödike c. újság gyakori szerzője. A szabadságharc után kizárólag írói munkásságának élt. 1859-ben megalapítója, majd 1859-64 között szerkesztõje a Nefelejts, 1862-ben a Hölgyfutár, 1864-66-ban a Sürgöny c. lapoknak. Franciásan szellemes írásaival a múlt század negyvenes, ötvenes éveinek egyik igen népszerû írója volt. A legtöbb sikert tárcáival - amely mûfajnak megteremtõje hazánkban - aratta. Színmûveket is írt.

Degré Alajos (Lippa 1820 - Budapest 1896) író, publicista

Apja francia származású sebész. Nagyváradon tanult jogásznak, majd 1842-től pesti jurátus, s tesz egy év múlva ügyvédi vizsgát. Ekkor már az országgyűlés körül dolgozik. 1846-ban a Tízek Társaságának tagja. 1848 Március 14-én éjszaka hajózott Pozsonyból Pestre. Rögtön a Pilvaxba siet, és feltűnik neki az utca különleges izgalma. A reggeli tanácskozáson részt vesz, majd a többiekkel indul - emlékirata szerint a fiatalság éljenzése közepette - az egyetemekre. A Landererhez behatoló kis csoport tagja, majd nagy sikerű beszédet mond a nyomda előtt. A múzeumi gyűlés után a városházához vonuló tömegről visszaemlékezéseiben így ír: "... tulajdonkép, hogy mit akartunk ott, azt magunk sem tudtuk." Ennek ellenére ő is Petőfiékkel tart az ülésterembe, sőt a később Közcsendi Bizottmányként emlegetett Közbátorsági Választmánynak is egyik jegyzője lesz. (Hatvany Lajos kissé gunyoros megjegyzése szerint azért felelt meg a liberális nemeseknek, mert Degré "a piros-fehér-zöld forradalom folyamán is visszariadt a piros színtől".) A Táncsics szabadítók közül az ő emlékirata őrzi meg, hogy a választmány küldöttsége még a helytartótanáccsal tárgyal, de "kívülről győzelmi zaj hallatszott fel. A foglyok kiszabadítván."

Hatvany megjegyzése viszont nem vonatkozhat bátorságára és elkötelezettségére, hiszen Degré - otthagyván belügyminiszteri titkári állását - már '48 nyarán beáll honvédnek. Szeptembertől huszárkapitány Móga János alatt, majd a Károlyi huszárezredben. Az isaszegi csatában meg is sérül. Világos után bujdosott, majd az amnesztia után jelentkezett és Aradra internálták. Szabadulása után végiglátogatta az emigránsokat. A kiegyezés után a Kisfaludy Társaság tagja, majd országgyűlési képviselő, a balközép, majd a 48-as párt programjával. 1883-85 között az Ország Világ c. lap szerkesztője.

Emődy Dániel (Alsó-Füged 1819 - Sárospatak 1891) ügyvéd, akadémiai tanár

Iskoláit Szikszón és Debrecenben végezte. 1841-től nevelő volt a Tisza családnál, majd 1843-ban Pestre költözött, ahol 1846-ban ügyvédnek esküdött föl a királyi táblán. Versei jelentek meg az Életképekben és a Pesti Hírlap belső munkatársa lett. „1848 márcziusában tevékenyen részt vesz Jókaival és Petőfivel a pesti ifjúság mozgalmaiban" - olvasható Szinnyei József lexikonában. Klauzál Gábor minisztériumi fogalmazóvá nevezi ki, majd Kossuth vidékre küldte népfelkelés szervezésére. 1849 áprilisában Beöthy Ödön kormánybiztossal Bukarestbe készült, de a románok nem engedték be őket az országba. Júliusban Szemere Bertalan Pesten a hivatalos lap, a Közlöny szerkesztését bízta rá. A bukás után elvett diplomáját csak 1852-ben kapta vissza. 1863-tól Sárospatakon a főiskolán a magyar magánjog tanszékére választották.

Farkas Lujza, Szathmáryné (Rimaszombat 1818 - Budapest 1893) színésznő

Írni és olvasni nem tudó autodidaktaként lett a Nemzeti Színház egyik legkiválóbb komikája, ahová 1844-ben szerz[dött. Első férje, Szathmári Dániel szintén színész volt. Széchenyi az ő játéka láttán ismerte el, hogy a magyarban van színjátszó tehetség. Március 15-én a Táncsics szabadításra a várba vonuló mintegy húszezres tömegben ő emeli magasra a nemzeti színű zászlót, és messze hallatszó kiáltásokkal élteti a szabadságot és egyenlőséget. A szabadságharcban való szereplése miatt kénytelen volt bujdosni, s csak 1857-ben térhetett vissza a színházba, amelynek haláláig tiszteletbeli tagja maradt.

Gaal Ernő (? - 1882 után)

1847 végén Vasvári környezetéhez tartozott. Az egyetemisták társaságának első elnöke volt. Március 14-én valószínűleg késő estig ott volt a Pilvaxban vitatkozók között, mert az ő visszaemlékezése szerint írta meg Thallóczy Lajos Szikra közbeszólását. Jelenlétét Hamary is megerősíti. Másnap reggel nyolckor ő is megjelent a kávéházban és együtt indult Petőfivel. Az orvosegyetemen Hamaryval és Sebővel ők járták végig a tantermeket, hogy az udvaron várakozó Petőfinek és Jókainak összeszedjék a hallgatóságot. Ugyanezt tette a jogi egyetemen is.

Hamary Dániel (Tata 1826 - Budapest 1892) orvos, író

1847-ig a pápai Képző társaság tagja és jegyzője volt, de ez évben beiratkozott a pesti orvosi egyetemre. 1848-ban Telepyéknél lakott - az apa, György ismert színész, míg a fiú Károly, festő.

Március 14-én délután részt vett az Ellenzéki Kör vitáján, majd hat óra körül átmegy a Pilvaxba, s részt vesz a másnapi teendők megtárgyalásán. Este nyolc után Vasváryval együtt távozik. Másnap reggel a megbeszélt időpontban - nyolc órakor - ő is megjelenik a kávéházban. (Visszaemlékezése szerint rajta kívül csak öten voltak - Petőfi Sándor, Jókai Mór, Bulyovszky Gyula, Sebő Antal -, tehát még Vasvári sem volt ott. Állítása szerint Petőfi sem értette a dolgot, s végül arra a feltételezésre jutottak, hogy a többiek az egyetemen várnak rájuk. Szerinte Petőfi még negyedórát várt, a távollevőkre - hiába -, s csak azután kerekedtek fel.) Az általa lelkesnek leírt csoporttal együtt ment az orvosegyetem udvarára. Gaallal és Sebővel ő csődíti össze az ifjú orvosokat. Részt vesz a következő egyetemi helyszíni megmozduláson is, ahol ugyanezt teszi. A Landerer-Heckenast nyomda ajtajából és ablakából osztogatja az embereknek a frissen kinyomtatott tizenkét pontot és a Nemzeti dalt, majd ő is beszédet mond. (Szerinte Vasvári csak akkor csatlakozott hozzájuk, kit szemrehányással is illetett a késés miatt. Ez elég képtelenségnek tűnik, és mások visszaemlékezései cáfolják is.)

Este tanúja volt, hogy a Telepy család hölgytagjai, és a fiatal színésznők - Laborfalvy Róza, Szilágyi Lilla kokárdákat készítenek.

Nyáron hazament és belépett a tatai nemzetőrök közé - megcsipkedték a visszavonuló Jellasicsot - majd Hamary részt vett a schwechati csatában is. Ezután a komáromi vártüzérségnél szolgált a vár feladásáig. 1850-ben folytatta tanulmányait a pesti orvosi egyetemen és 1854-ben orvos-sebész doktorrá avatták. Tatán működött, mint gyakorló orvos. 1870-ben honvéd ezredorvossá nevezték ki. 1874-ben Budapestre helyezték át. Már kora ifjúságától kezdve foglalkozott irodalommal, s orvostudományi könyveken kívül verseket, tárcákat és színdarabokat is írt.

Művei: Nem kell szerzetes rend (Pest 1848) Tüskés dalok (Versek, Győr 1863) A szívbetegségek különös kór- és gyógytana (Komárom 1865), Komáromi napok 1849-ben Klapka György honvédtábornok alatt (Pest 1869), Apró életképek (Székesfehérvár 1879)

Hatala Péter (Tót-Megyer 1832 - 1898 után) Teológiai doktor, egyetemi tanár

Apja Károlyi István gróf gazdatisztje. Bölcsészkarra járt Pesten. Fiatal bölcsészhallgatóként, gyanútlanul ül március tizenötödike délelőttjén az egyetem épületének harmadik emeleti tantermében, amikor tíz óra tájban a tanár felszólítására - nézzék már meg mi az a nagy zaj odakinn -, ő is az ablakhoz tódul és meglátja, hogy a tér tele néppel. Eleinte óvatosan fentről szemléli az eseményt, de végül mégis csatlakozik a tüntetőkhöz, s velük vonul a nyomdához. Ott van a Nemzeti Múzeum előtti népgyűlésen. A század végén megírja a nap azon eseményeit amelynek szemtanúja volt. (Igazán figyelemre méltónak nem eseménytörténeti adalékait tartom, hanem azt, hogy megjegyzi: az ifjúság örült az erőszak nélküli átváltozásnak.) A szabadságharc alatt belépett a honvédségbe, és tüzérként szolgált egészen Világosig. A fogságból kiszabadulván a papi pályát választotta. Az ötvenes évek végén hittérítő Palesztinában. 1866-tól a sémi nyelv tanára - egy időben rektor - a pesti egyetemen. A Petőfi-társaság tagja. 1874-ben áttért az unitárius vallásra. Nagyszámú cikke és könyve közül említés érdemel arab nyelvtana, és Mohamed életéről és tanításáról szóló könyve.

Hermann Rosenfeld (? - ?)

A fiatal zsidó orvostanhallgató március 15-én a nyomda előtt beszédet intéz az odasereglő tömeghez. (Fellépése mutatja, hogy Pilvax-körhöz szorosan nem kapcsolódó fiatalok is szerepet kaphattak. Feltehetően az orvosegyetemen csatlakozott Petőfiékhez, és a lelkesedés úgy hatalmába kerítette, hogy ő is beállt a hozzá képest ismert és gyakorlott szónokok közé. Személye - a még gyermek Ágai és a tudatosan választó Korányi mellett - egyúttal szimbolizálja a pesti zsidóság azonnali, reflex-szerű kiállását a forradalom mellett.)

Irányi (Halbschuh) Dániel (Toporc 1822 február 24. - Nyíregyháza 1892 nov. 2.) politikus

Eperjesen bölcseletet és jogot tanult, s itt a Magyar Ifjúsági Egylet elnöke volt. 1844-től Pesten ügyvéd, a reformmozgalmak híve. Jelentős szerepet töltött be a Pesti, utóbb Ellenzéki Kör, majd az 1848 márciusi pesti mozgalmak szervezésében, hiszen mint a liberális nemesek Ellenzéki Pártja pesti klubja, az Ellenzéki Kör választmányának a tagja, március 5-én - valószínűleg saját elhatározásból - Pozsonyba utazott Kossuthoz, hogy megtudakolja nem helyeselné-e, ha a diétához intézett petícióval Pestről is nyomatékosan sürgetnék az eseményeket. Kossuth nemcsak helyeselte, hanem nyomatékosan kérte is a segítséget. Ennek hatására kilencedikén úgy dönt a választmány, hogy elkészítik a petíciót. Ez lett a tizenkét pont, amelyet 13-án fogadnak el. Irányi valószínű1;leg végig kapcsolatban van a Pilvax-beliekkel is, s talán neki is szerepe van benne - hiszen tudjuk milyen előszeretettel közvetít -, hogy a 14-ei Ellenzéki Kör béli tanácskozásra meghívták a radikális ifjakat is.

Március 15-én reggel megjelenik a Pilvaxban (Degré visszaemlékezése), tehát onnan végigvonul társaival. Ott volt a nyomdába behatolók között, majd az épület előtt ő is beszédet intézett az utcán tolongó tömeghez. A múzeum előtti gyűlésen ő javasolja, hogy vonuljanak rögtön a városházára, de ne a tanács megdöntése végett, hanem azért, hogy a testületet rábírják a 12 pont elfogadására, azután pedig menjenek Budára hiszen a pontok közül a politikai foglyok szabadon bocsátására irányuló követelésnek itt rögtön eleget is lehet tenni - például Táncsics kiszabadításával. (Indítványát közfelkiáltással elfogadja a tömeg és bizottságot is választanak a városi tanáccsal folytatandó tárgyalásokra: Petőfi, Jókai. Vasvári, Irányi és Egressy Gábor) A városházánál Irányi ismét fontos szerephez jut: nemcsak a tárgyalásokon vesz rész, hanem itt is szónoklatot is tart az első emeletről. Személyének fontosságát jelzi, hogy a megalakult Közbátorsági Választmány egyik jegyzője lett. 1848-ban igazságügy-minisztériumi titkár, Pest egyik országgyűlési képviselője, a Jellasic elleni önkéntes csapat tagja, utóbb Sáros megyében kormánybiztos. Az emigrációban Párizsban újságíró, 1859-ben a Magyar Nemzeti Igazgatóság jegyzője. 1866-ban Kossuth küldötte Bismarcknál. A kiegyezés után, 1868-ban Pécs város még távollétében választotta meg képviselőnek, majd 1869-től a 48-as párt elnöke. Annak a békés parlamenti reformtaktikának a kialakítója, amelyet utóbb Kossuth támadott. A Függetlenségi Párt megalakulása után (1884) annak is elnöke. Küzdött a polgári házasságért és az analfabéták oktatásáért.

Művei: É Historie politique de la Révolution de hongrie (I-II: Ch.L. Chassin-el együtt; Páris 1859-1860) Megjegyzések br. Kemény Zsigmond emlékirataira (Bp., 1883); Megjegyzések Madarász József emlékirataira (Bp.,1884) Irinyi József (Albis 1822 - Pest 1859) újságíró, műfordító, politikus.

Irinyi János mezőgazda fia, a szintén János nevű vegyész feltaláló öccse. Jogot tanult Nagyváradon és Debrecenben. A negyvenes évek elején körutazást tett Nyugat-Európában, de az erről szóló munkáját - amely irodalmi főművének tekinthető -, a cenzúra miatt csak Halléban jelentethette meg Német- francia- és angolországi útijegyzetek címen 1846-ban a fiatal szerző. 1844-től 48 nyaráig a Pesti Hírlap külpolitikai rovatának vezetője. Irinyit - mint az Ellenzéki Körnek a radikális kisebbséghez tartozó tagját - március kilencedikén felkérik az Irányi által javasolt, és Kossuth által kért petíció megfogalmazására. Ő tizenkét pontban foglalta össze az ellenzék követeléseinek lényegét. A tizenkét pont tartalmilag nem sokban, de stílusában már alaposan eltér Kossuth felirati javaslatától. (A korbácsütésszerűen elhangzó mondatok kiváló stilisztára vallanak. Érződik az egészen, hogy ezt egy magabiztos, ifjonti hévvel megáldott ember írta. A néhány nap múltán Jókaiék által csekély mértékben módosított szöveg is megőrizte a 12 pont ezen erényét.) Március 14-én délután részt vesz az Ellenzéki Kör vitáján, ahol a "Mit kíván a magyar nemzet?" címmel olvassa fel a 12 pontot. Valószínűleg este már az ifjakkal tartott, hiszen 15-én reggel ott van a Pilvaxban és a többiekkel indul az egyetemekre. (Degré tudósítása szerint.) A nyomdában (Jókai szerint csak ezen épület előtt csatlakozott hozzájuk Irinyi) - a tulajdonos odasúgott tanácsára - az ifjú rovatvezető a legnagyobb nyomdagépre téve a kezét harsányan mondta: "E sajtót a nép nevében lefoglaljuk". Erre a munkások "éljen a nép" kiáltásokban törtek ki (Landerer már előző nap kioktatta őket) és elkezdték a munkát. A nyomdából Irinyi hozza ki az utcára az elsőként kinyomtatott 12 pontot. (Egyesek szerint ekkor ő, mások szerint Jókai olvasta fel közös munkájukat.) Délután részt vesz a múzeum kertjében rendezett gyűlésen, sőt Csapó Ida naplója megörökíti, hogy a népes hallgatóságnak beszédet is mond. A tizenkét pont jelentőségét magyarázza el. A városházán a tanács elé járuló küldöttség tagja. (Petőfi, Jókai, Vasvári és Degré társaságában) Az első emeletről ezúttal minden kétséget kizáróan ő és nem Jókai (aki aznap már négyszer szerepelt vele) olvassa fel azt a tizenkét pontot, amelyet a tanács is magáévá tett, s ezen örömhírt szintén az erkélyről proklamálta. (Leövey Klára szerint Irinyi beszédet is mondott ekkor.) A nyári választásokon országgyűlési képviselővé választják, majd októbertől a következő év májusáig Párizsban tartózkodott, mivel a kormány gr. Teleki László mellé követségi tanácsosnak nevezte ki. Hazatérése után még részt vett az országgyűlés munkájában. Menekülés közben elfogják, halálra ítélik, de Haynautól kegyelmet kap. Pesten él és főleg szépirodalommal és műfordítással foglalkozik. Többek között lefordítja a Tamás bátya kunyhóját.

Jókai Mór (Komárom 1825 - Budapest 1904) ügyvéd, újságíró, író

Író. Kisbirtokos nemesi családból, de polgári környezetből származott. Iskoláit Komáromban, majd Pápán végezte, ahol Petőfivel is barátságba került. Jogot Kecskeméten hallgatott, de első regényének sikere eltérítette az ügyvédi pályáról. Tagja lett 1846-ban a Petőfi alapította Tízek társaságának, és egy év múlva átvette az Életképek szerkesztését, amelyet a radikális írók lapjává fejlesztette. A márciusi forradalom előkészítésében és a nagy nap eseményeiben vezető szerepet játszott. Nincs esemény nélküle, reggeltől késő estig mindenütt ott van, a tizenkét pont átfogalmazásától a színházi díszelőadásig. Ekkori tettei közismertek, hiszen nem csak ő írta meg később, hanem szinte mindenki. Beállt nemzetőrnek, elkísérte Kossuthot toborzó körútjára. A kormány hivatalos lapjának a társszerkesztője volt Debrecenben. Egy időre a Békepárt lapját szerkesztette, majd ismét Kossuth híve lett. A kormányt még Aradra is elkísérte. Világos után a bükki Tardonán bujdosott. 1850-ben neje komáromi típusú menlevelet szerzett neki, és visszatérhetett Pestre.

Művei felsorolhatatlanul számosak, és mindenek fölötti jelentőségét is csak egy szempontból említem: ő lett a forradalom és szabadságharc romantikus, de végül is hiteles tolmácsolója. A kultusz elterjedésében kulcsszerepe volt. Életrajzírója, Mikszáth írta róla, hogy Jókai is egész életében ebből az egy napból, ezért az egy napért élt és írt. Anteuszként megújult, ha a nagy nap, ha a szabadság napjai emlékéhez nyúlt vissza.

A nagy triászból ő maradt csak életben. Talán azért, hogy a magyar nemzettel megismertesse a forradalom és szabadságharc jelentőségét, magasztos szépségét.

Kléh István (Pest 1925 - Budapest 1913) újságíró, ügyvéd, bankár

Már édesapja is ügyvéd volt. Középiskolát és egyetemi tanulmányait szülővárosában végezte. Az 1840-es években a pozsonyi lapoknak dolgozott, mint országgyűlési tudósító. Ügyvédi oklevelet 1844-ben szerzett és a forradalomig praktizált is.

A márciusi pesti mozgalmakban tevékenyen részt vett - állítja az alapos Szinnyei József „ majd Kossuth mellett pénzügyminisztériumi titkár lesz. Még ez évben kiadja "A pesti forradalom története 1848-ban" című munkáját. 1849-ben őrnagyi rangban, Szatmár vármegye kormánybiztosaként egy honvédzászlóaljat toborzott és szerelt fel közadakozásból. Világos után jó ideig bujdosott, majd ügyvédi irodát nyitott Pesten. A pesti Hazai Takarékpénztár Egyesület választmányi tagja (1856), majd igazgatóságának elnöke lett (1889). Sokat tevékenykedett fővárosunk fejlesztésért, mint bizottsági tag. Több jogi témájú könyve jelent meg.

Koplánszki ... (? 1830 -? ?)

Egy pesti kesztyűkészítő 1848-ban tizennyolc éves fia. Március 14-én este beesve az ajtón a Pilvaxban - a legnagyobb vita közepén-, felugrik a biliárdasztalra és elkiáltja magát: "Uraim most jöttem a hajóval Pozsonyból. A pozsonyi ifjúság küldötte vagyok. Nagy hírt hozok. Bécsben kiütött tegnap a forradalom Metternich megbukott. A nép barikádot emel és fegyverkezik!" A hírt később a többi utas is megerősíti. Ennek hatására határozták el az ifjak, hogy elvetik az Ellenzéki Kör halogató taktikáját, s cselekednek. Nem is várják meg a vasárnapot, hanem már holnap.

Korányi Frigyes (1828 Nagykálló - Budapest 1913) orvos

A nagy orvos dinasztia legismertebb tagja. Már atyja, Korányi (Kronfeld) Sebald is orvos volt. Iskoláit Szatmárban és Egerben végezte, majd 1844-ben a pesti orvosegyetem hallgatója lett. Tevékenykedett az egyetemisták műkedvelő irodalmi társulatában.

A márciusi ifjúsági mozgalmakban előkelő szerepet vitt, ezért a március 19-én Pozsonyba indult küldöttségnek is tagja lett. Később, az unió elfogadása alkalmából, a kolozsvári küldöttségben is részt vett. A szabadságharc alatt a szabolcsmegyei önkéntes zászlóaljban harcolt alorvosként, majd helyettes főorvosként.

Tanulmányait 1851-ben fejezte be Bécsben, de innen és Pestről is kitiltották, s szülővárosába száműzték forradalmi múltja miatt. Már a vármegye főorvosaként kerül vissza Pestre 1864-ben.Egy év múlva a Rókus Korház idegbeteg osztályának vezetője. Az egyetem belgyógyászat tanára. Megszervezte az I. belklinikát, és ennek igazgatójaként vonult 1908-ban nyugalomba. Kezdeményezésére indult meg a tuberkolózis elleni küzdelem, és épült fel a budakeszi szanatórium. 1891-ben bárói címet kapott és a főrendiház örökös tagjává nevezték ki. Több mint 150 tudományos közleménye jelent meg. Legjelentősebb A belgyógyászat kézikönyve címı munkája.

Lehotzky Pál (Pojnik 1821 - Besztercebánya 1896) mérnök

A földbirtokos családból származó Lehotzky Selmecbányán 1838-39-ben egy házban lakott Pet[fivel, akivel jó barátságba került. (Segítettek egymásnak a dolgozatírásban. Magyarból Petőfi, latinból Lehotzky volt a jobb.) 1848 elején Pesten tartózkodott s gyakran találkozott a költővel. Március 15-én reggel ő is a Pilvaxban tartózkodott - Koroncy Imre híradása szerint -, s állítólag ő javasolta Petőfinek a Talpra magyar kinyomtatását, mivel azt reggel kézírással sokszorosították néhányan. Javaslatát a költő-barát állítólag dicső ötletnek nevezte. (Koroncyval szemben hajlok Hatvany azon véleményét elfogadni, hogy Petőfi e tanács nélkül is tudta mire való a nyomda.) Októbertől Zólyom megye önkéntes honvédzászlójában mérnök. Részt vesz a cseh oldalról betörő hurbanista zsoldosok elleni harcban, majd a komáromi várőrség főhadnagya lesz. Kitüntetik katonai érdemrenddel és kinevezik századossá. A vár feladása után birtokain gazdálkodik, majd a kiegyezés után állami főmérnök lesz.

Nyáry Albert báró (Bagonya, 1828 - Budapest 1886) történész, az MTA levelező tagja

Pesten hallgatott filozófiát és jogot. A radikális fiatalok egyetemi köréhez, Vasvári társaságához tartozott, de újságokban is publikált. Sokat tartózkodik a Pilvaxban, a kávéház legplasztikusabb, legtöbbet idézett leírása is az ő tollából származik. Március 14-én részt vett az Ellenzéki Kör délutáni vitáján - szerinte ezrek várták az eseményeket -, majd aktív tagja az esti vitának és megbeszélésnek a Pilvaxban is. Másnap reggel is ott volt a többiek között - amint ezt Degré visszaemlékezése is megerősíti. A nagy nap szinte minden eseményének szemtanúja volt. Ezt rövidesen kiadott riportfüzetéből tudhatjuk. Eme - kissé dagályos és lelkendező műve - az egyik legfontosabb forrása a forradalom kutatóinak.

A szabadságharc idején Kossuth hadsegéde volt. Világos után emigrált és 1859-ben részt vett Piedmont oldalán az osztrák-francia háborúban. Itáliában nemcsak Garibaldi harcostársa volt, hanem jelentős levéltári anyagot is összegyűjtött. A kiegyezés hatására hazatért, részt vett a Történelmi Társulat megalapításában. Főleg címertani munkái és forráskiadványai jelentősek. Az Archeológiai Értesítő és a Turul társszerkesztője volt. Fő mıvei: A magyar forradalom napjai (Pest 1848) Posthumus István és az Estei örökség (Modena 1863) Magyar diplomácziai emlékek Mátyás király korából 1458-1590 I-IV (Bp.1875-78) A heraldika vezérfonala (Bp.1886)

Oroszhegyi (Szabó) Józsa (Nagykolcs, 1822 -Buda 1870) újságíró, orvos.

Vagyontalan nemesi származású - apja udvarbíró -, székely. A radikálisok egyetemi társaságához, Vasvári környezetéhez tartozik. 1848-ban szigorló orvos Pesten, egyúttal ismert újságíró. Cikkei főleg a Jelenkorban és a Népelemben jelennek meg.

Március 14-én este a Pilvaxban tartózkodik. Másnap kora reggel a kávéházban kézzel másolja a 12 pontot, amely másolatok közül egyet Sükei sietve ki is ragaszt az utcán. Oroszhegyi a Petőfivel az egyetemre tartó kis csapat tagja - Vajda és Jókai is így emlékezik - és a nap folyamán végig velük tart.

A szabadságharc idején először fogalmazó a vallás és közoktatási minisztériumban, majd 1848 decemberében a fővárosban egy gerillacsapatot szervez, mellyel 1849 telén és tavaszán sikeres rajtaütéseket intéz a császári csapatok ellen a Mátra vidékén. Júniustól honvéd őrnagy, a Felső-Magyarország védelmére szervezett védsereg osztályparancsnoka. A fegyverletétel után bujkál. 1851-ben elfogják és tíz évi várfogságra ítélik. 1856-ban kegyelmet kap, befejezi tanulmányait s 1857-ben orvosi oklevelet szerez. Később, mint katonaorvos török szolgálatba lépett. Havasalföldön, majd Törökországban dolgozott. 1868-ban hazatér és a fővárosban telepedik le. A Budai Honvédegylet tagja.

Pálfi (Pálffy) Albert (Gyula 1820 - Budapest 1897) szerkesztő, író, politikus, az MTA levelező tagja Teológiai tanulmányait félbehagyva Pesten ügyvédi oklevelet szerzett 1843-ban, de ekkor már az irodalomnak élt. Regényeket, novellákat ír. Petőfi baráti köréhez tartozott. 1846-ban tagja a Tízek Társaságának. A Pesti Hírlapban közölt "újdonságokat" (1847). Egyike volt a korszerű újságírói stílus megteremtőinek. Március 15-reggel ő is ott volt a Pilvaxban - Jókai emlékei szerint. A múzeum előtti gyılésen Vachot Sándorné is találkozik vele. 1848 márc. 19 - 1849 júl. 6 között a Márczius Tizenötödike c. forradalmi-radikális lap felelős szerkesztője. 1849 júliusában a kormányszerveket is támadó radikalizmusa miatt a kormány lapját betiltotta, és egy időre Pálfit is fogságba vetik, de még Világos előtt szabadon bocsátják. A bukás után 1853-ig bujdosott. Ekkor elfogják, és külföldre internálják. Hazatérte után ismét újságíró lett. 1861-tól a Hon külföldi rovatának vezetője, a kiegyezés után az Esti Lap szerkesztője, a Kisfaludy és a Petőfi Társaság tagja. Munkái: Magyar millionaire I-II (Pest 1846) Egy földönfutó hátrahagyott novellái (Névtelenül Pest 1850) A régi Magyarország utolsó éveiben (Bp.1894) <p

Petőfi (Petrovics) Sándor (Kiskőrös 1823 - Fehéregyháza 1849) költő

A paraszti családból származó fiatalember már diákként is bejárta a fél országot. Tanult Kecskeméten, Sárszentlőrincen, Aszódon, Pesten, Selmecbányán, Pápán. Közben volt katona és vándorszínész is. Országosan ismertté 1842-ben lett A borozó című versével. Összegyıjtött verseit 1844-ben a pesti Nemzeti Kör adta ki. 1846-ban megszervezi a fiatal írókból álló Tízek Társaságát. A forradalmi lelkületű fiatalember immár boldog ifjú házasként sem vált otthon ülővé, hanem a Pilvax társaságának legismertebb tagjaként 1848 márciusában főszereplőként éli meg mindennapi olvasmányának, a francia forradalomnak magyar változatát.

Március 15-ét joggal szokás Petőfi napjaként emlegetni. Akkori tettei közismertek, a Nemzeti dal pedig egyik nemzeti imádságunk lett. Az viszont már kevésbé köztudott, hogy a nap hőse az esti ünnepségen már nem vett részt, hanem sietett haza nejéhez. Fiuk, Zoltán pedig napra kilenc hónapra, december 15-én született meg...

Márciustól több fontos bizottságba, küldöttségbe választják be, a nemzetőrség őrnagya lesz. Szembefordul a hozzá képest fontolva haladó nemesi liberális politikusokkal. Idővel a radikális fiatalok háttérbe szorultak, és Petőfit is támadják, sőt kibuktatják az országgyűlési választásokon. Októberben kapitányként belép a honvédség soraiba, majd harctéri szolgálatot kér Kossuthtól. 1849 januárjától Bem segédtisztjévé nevezte ki. Futárként Debrecenben járván összekülönbözött Mészáros Lázárral, azért lemondott tiszti rangjáról. Majd Klapka is megsértette, mire kilépett a katonaságtól, és Pestre ment családjával. Mellőzve, nyomorban élt. Az ellenség elől előbb Mezőberénybe, majd Tordára költözik családjával. Júliusban ismét Bemhez indul. Július 18-án a vesztett csata után, valószínıleg orosz katonák ölték meg.

Neki megadatott tehát ami keveseknek: saját elveit követve élni, és halni. Személyében a magyar költészet megjelent a világirodalomban, nemzete pedig, az általa elindított forradalom révén - a honfoglalás és államalapítás után másodszor - a világtörténelemben.

Sebő Antal (? - ?)

Március 14-én este a Pilvaxban tartózkodik. Másnap reggel - minden emlékező szerint - ott halad az egyetemre indulók második sorában. Az egyetemeken - Hamaryval és Sükeivel együtt - fő tevékenysége, hogy összegyűjtse a diákokat a tantermekből.

A szabadságharc alatt beáll katonának és Komáromban főhadnagyként teszi le a fegyvert. Személye és szerepe később teljesen feledésbe borult - Gaallal és Sükeivel együtt, csak Hatvany Lajos Petőfiről szóló monográfiája tesz róluk említést.

Sükei (Sükey) Károly (Bukarest 1824 - Losonc 1854) Újságíró, költő, műfordító

A pesti márciusi fiatalok egyik vezetője. Annak a Sükey Imre református lelkésznek a fia, aki megszervezte a bukaresti magyar református egyházat. Iskoláit Nagyenyeden és Kolozsvárt végezte, 1845-ben abbahagyta jogi tanulmányait és újságíró lett. 1847-ben Pestre jött és bohém életet élt, az Életképekbe széptani és kritikai cikkeket írt. A Pilvax béli társaság egyik oszlopos tagja. "Társai szerették becsülték a szellemdús, hebegő, de azért élénken vitatkozó, gunyoros hajlamú, nagy emlékezőtehetségű és éles ítéletű ifjat, kit e tulajdonai igen kedveltté és eredeti egyéniséggé tettek." - írja róla Szinnyei József.

A márciusi események egyik fő résztvevője, nincs megmozdulás, vita nélküle. Március 14-én este részt vesz a Pilvax-beli vitán és tanácskozáson. Amikor Klauzál este megjelenik a fiatalok között, hogy a bécsi forradalom hírére rögtöni cselekvést kívánó ifjakat visszatartsa, a mérsékletre, az elfogadott délutáni határozatra és a rációra hivatkozva, néhányan már hajlanak is szavára. Sükei közbekiáltására változik meg a közhangulat, aki közbekiabál: "Olyan időket élünk, hogy nem kell most az o-ko-ko-kos ember!" A feltörő kacajban Klauzál leforrázva távozik, s Sükei mondata pedig szállóigévé válik.

Másnap,15-én reggel az ifjak közül elsőként megy ki az utcára, mivel már kora reggel kiragasztja a Kígyó utca sarkán a tizenkét pont egy kézzel írt példányát. Még magyarázza is a benne foglaltakat a köréje gyülekezőknek, ami eléggé kockázatos dolog volt mert egy spicli őrültnek titulálja és rendőri segítséget keres a bolondok házába szállításához. A kora reggeli pesti utca első forradalmi cselekvéseként a Sükeit hallgató nép a titkosrendőrt kis híján felkoncolja. Minden visszaemlékező szerint az egyetemre tartó csoport tagja. Mind a két egyetemen azzal van elfoglalva, hogy végig járja a tantermeket, és a radikális fiatalok által vasárnapra meghirdetett gyıléstől eltiltott hallgatókat - a tiltás ellenére - összecsődítse, maguk mellé állítsa. Nem nagyon kellett igyekeznie...

A szabadságharc idején Sükei honvédnak áll, később Perczel Mór hadsegéde. 1850-től több lap munkatársa Pesten. 1853-tól haláláig a losonci református gimnáziumban a magyar nyelv és irodalom tanára. Újságírás mellett az irodalom egyéb ágával is foglalkozott, verseket írt, Victor Hugo, Shelley, Gogol, Thackeray alkotásait fordította. Fő mıve: Hulló csillagok (versek Pest 1851)

Szathmáry Pál (? - Jászberény 1852) költő

A negyvenes évek végén az Életképekben, a Pesti Divatlapban, jelentek meg írásai. Március 14-én este, Hamary Dániel visszaemlékezése szerint a Pilvaxban tartózkodik. A szabadságharc idején a Nemzetőrben publikál. A honvédseregben főhadnagy lesz. A fiatalon elhunyt költő 1850-től a Hölgyfutár munkatársa. Hátrahagyott versei Hattyúdalok címen jelentek meg 1856-ban.

Szegfi Mór (Szill 1825 - Tab 1896) író, újságíró

Prágában és Berlinben tanult. Hazatérte után 1848-ig a pesti magyar nyelvterjesztő egyesület titkára. Főleg az Életképekben publikál.

Március 14-én részt vesz az esti vitában a Pilvaxban. (Fekete Sándor Márciusi fiatalok c. könyvében tett megállapítása szerint.) Később a forradalmi sajtóban publikál. Részt vett a szabadságharcban, majd a bukás után külföldre menekül. Hazatérte után folytatja újságírói tevékenységét. Regényeket is írt.

Szikra Ferenc (? - ?) A forradalom eme "mindig képletekben beszélő prófétája" (Thallóczy) közismert figurája lehetett a Pilvaxnak. Mégis csupán egyetlen mozzanattal kapcsolatban maradt fenn neve - igaz ez döntő jelentőségű a Nemzeti dal későbbi hatását tekintve. Amikor Petőfi tizennegyedikén este, sőt éjszaka éjféltájt a kávéház melléktermében írja az előző nap megkezdett versét, odament hozzá Szikra, s amikor megpillantja a címet, Rajta magyar, odaszól a költőhöz: Barátom előbb talpra kell állítani a magyart, azután rajta. Mint tudjuk a kritika megfogadtatott. Maga a szerző is gyújtóbb hatásúnak, agitatívabbnak érezhette az ajánlott változatot.

Telepy Károly (Debrecen 1828 - Budapest 1906) festő

Hamary Dániel szerint - aki, Telepy családnál lakott - , március 14-én este a Pilwaxban tartózkodik Telepy György is. Ez valószínıleg tévedés, hiszen az idős színészt - több mint ötvenéves volt akkor - nehéz a vitatkozó, romantikus ifjak közé képzelni. Valószínűleg fiáról, az akkor húszéves Károlyról, a későbbi ismert tájképfestőről lehet szó. Jelenléte azért is elképzelhető, mert szintén Hamarytól tudjuk, hogy a családnak még hölgytagjai is lelkesen követték a másnapi eseményeket.

Vajda János (Pest 1827 - Budapest 1897) költő, publicista

Apja uradalmi erdész volt, és ezért gyermekkorát szinte az erdőben töltötte. Középiskoláit Székesfehérváron és Pesten végezte. 1844 már verse jelenik meg az Életképekben. Egy év múlva - az iskolából megszökve - beáll vándorszínésznek. Később Alcsúton gazdatisztgyakornok lesz. Verseit ekkor már rendszeresen közlik a lapok, Petőfi baráti társaságába tartozván a Pilvax gyakori vendége. Kossuth csodálója, maga írja később, hogy nem tudott volna nagyobb sértést elképzelni akkorában, mintha valaki Kossuth nálánál is nagyobb hívének tartotta volna magát.

Márciusban állandóan a Pilvaxban tartózkodik. Emlékirataiban említi, hogy a párizsi forradalom hatására a közvélemény asztalának törzstagjai elhatározták, hogy körbejárják a várost, a polgárokat, a közvéleményt fel fogják világosítani "a pillanat követelményei felöl", és igyekeznek őket megnyerni a cselekvésnek. (Ez is igazolja, hogy egyáltalán nem hirtelen elhatározás volt az ifjak részéről a 15-ei megmozdulás, hanem hetek óta készültek rá, csak az alkalmas pillanatra vártak.) Március 15-én reggel Vajda kissé elkésik, és csak a Pilvax ajtajában találkozott össze a kilépő Petőfiékkel és gyorsan csatlakozva velük tart az egyetemre. Állítása szerint akkor még nem keltettek különösebb feltűnést az álmos városban. (Később emlékiratában ő adja meg az itt vonuló csoportra a legnagyobb létszámot. Szerinte tizenöten voltak, de sajnos nem sorol fel mindenkit név szerint. Lehet, hogy ez a szám kissé túlzó.) Vajda minden jelentősebb helyszínen ott van, s emlékirata a nagy nap kutatóinak alapforrásként számít. Ő ad hírt például arról, hogy kisebb riadalom támadt a Városház téren, amikor híre jön, hogy a Váci utcán katonaság vonul feléjük. (A kedélyek gyorsan megnyugszanak, csupán néhány fős őrjáratról van szó.) Azt viszont Ágai Adolf írja meg, hogy a téren egy zsindelyszeghajú fiatal úr, esernyőjével lesöpörve egy kofa standjáról a morzsának szánt zsemlyéket és almákat, felugorva a deszkára, jobb kezét Buda felé kinyújtva, ezt kiáltotta - Fegyverkezzük fel magunkat! A budai fegyvertárban van puska, szurony, kard elég. Esernyővel kezünkben nem vívjuk ki a szabadságot, fel Budára: utánam. - Bár Budára átment a tömeg, a "zsindelyhajú úr", Vajda János ez egyszer tévedett. Nem volt szükség a fegyverekre. Mint írja pár nap múlva, maguk az ifjak is élcelődtek, s szinte röstelkedtek rajta, hogy nem folyt vér. (Talán ösztönösen érzik, hogy a rendszerváltozás kesztyűs kézzel végrehajtva könnyen a visszarendezűdés felé kanyarodik. Két hét múlva már nem a márciusi ifjaké, hanem a tapasztalt politikusoké, és a csatlakozóké a politikai terep.)

Augusztusban Vajda jelentkezik honvédnak, s késúbb a vörös sipkások hadnagya lesz. Világos után besorozzák a császári hadseregbe közlegénynek. Egy év után hazatérhetett és egy földhivatalban dolgozott. Házigazdája lányához - akihez reménytelen szerelem fűzte - írta a magyar lírában fontos szerepet betöltő Gina-verseket. 1855-től a Magyar Sajtó munkatársa, majd szerkesztője. A Kisfaludy Társaság tagja. 1870-től a vasárnapi Újságban jelenik meg legtöbb írása. Tömör, erőteljes verseiből mély fájdalom érződik. A nemzeti felemelkedés sorskérdése átitatja líráját. Petőfi hajdani barátja összekötő kapocs Adyhoz, aki Vajdát "szent elődjének" tekintette.

Vasvári (Fejér) Pál (Tiszabüd 1826 - Marise 1849) filozófus, történész

A nagykárolyi piaristáknál kezdte tanulmányait, majd 1843-től filozófiát tanult a pesti egyetemen. Horvát István hatására fordult a történelem felé. 1847-től Teleki Blanka nevelőintézetének tanára. Vasvári nemcsak a pesti fiatal hölgyek egyik bálványa, nemcsak a radikális egyetemi ifjúság vezetője, hanem a Pilvax-kör ideológiailag legképzettebb alakja is. Petőfi és Jókai mellett a forradalmi nap legfontosabb alakja. Nemcsak a 12 pont szerkesztésében vett részt, hanem egyúttal kiváló szervezőként a március 15-i megmozdulások irányításában is. A Nemzeti Múzeum előtti gyılés fő szónoka is ő volt. Aznapi tettei - a triász két másik alakjához hasonlóan - közismertek, hiszen kihagyhatatlanok a történelemkönyvekből.

Később, a Márciusi Klub megszervezésével a forradalom továbbfejlesztését szorgalmazta. Kossuth mellett titkárként dolgozott a pénzügyminisztériumban, majd Jellasics támadása idején futárszolgálatot teljesített. Szeptemberben a Somogy vármegyei népfelkelés egyik vezetője, majd honvédhadnagy. A következő évben Szabolcsban és Biharban szervezett és vezetett szabadcsapatokat. A Rákóczi szabadcsapattal, amelynek őrnagyi rangban a vezetője volt, a havasokban megbúvó fegyveres románok elleni összehangolt hadműveletben vett részt. Az utolsó pillanatban leállított támadásról a Bánffyhunyadon tartózkodó csapatot viszont nem értesítették, ezért július 2-án a megadott órában nekivágtak a havasoknak. Avram Jancu mócai pedig felvonultak ellenük és kihasználván a talaj menti ködöt, leguggolva lőtték Vasvárival együtt halomra őket.

Talán az is szimbolikus, hogy a márciusi ifjak két legfelkészültebb és a szabadságért leglángolóbban lelkesedő vezetője két hét leforgása alatt, egymástól nem messzire áldozta életét.

Vidats (Vidacs) János (Bánátkomlós 1826 - Budapest 1873) gyáros, politikus

A mezőgazdasági gépgyáros Vidats István fia. A pesti egyetemen jogi és bölcseleti tanulmányokat folytatott. Március 14-én az Ellenzéki Körben tartott tanácskozáson Vasvári mellett ő a radikális fiatalok álláspontjának másik tolmácsolója. Nagy sikerű beszédében a mihamarabbi tettekre szólítja fel a jelenlevőket. Bár akkor Klauzálék álláspontja győzött, a harmadéves jogászhallgatónak rövidesen alakalma nyílt megmutatni mit ért tetteken. Este a Pilvaxban a vitán ő is a másnapi megmozdulás mellett érvel. Reggel, Jókai szerint, Vidats indítványozza, hogy először az egyetemre menjenek. Állítólag a nyomdák lefoglalásának az ötlete is tőle származik, amikor a jogi kar előtt valaki azt javasolja, hogy menjenek a cenzorhoz engedélyt kérni a petíció és a vers kinyomtatásához. (Gaal-Thallóczy) Mindenesetre a legközelebb levő Landerer-Heckenast nyomdában kulcsszerep jut neki, hiszen a visszaemlékezések szerint a nép nevében ő foglalja le az első nyomdagépet. (Más forrás szerint Irinyi tette ugyanezt. Elképzelhető, hogy senki sem téved, hanem egyszerre ketten is ugyanazt tették.)

Vidats később katonaként végigküzdötte a szabadságharcot, melynek bukása után elfogták és 1851 decemberében kötél általi halálra ítélték, ezt kegyelemből több évi várfogságra változtatták át. Kiszabadulása után Abonyban gazdálkodott, 1855-ben újra letartóztatták, de apja közbenjárására szabadon bocsátották. 1861-ben Pesten városi szenátor és az apja által alapított mezőgazdasági gépgyár vezetője. 1861-től haláláig 48-as párti országgyűlési képviselő. A honvéd menház alapításának egyik kezdeményezője. 1869-től a Ferencz József Takarékpénztár elnöke. Öngyilkos lett.

(Forrás: Az Index c. lap 2003. márc. 13-i száma.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.