a felriadó közönyben,
hogy nincs semmi,
hogy megállt a változás,
hogy minden, ami lehetett volna,
már csak Jeruzsálem falán,
már csak a hippocampus vásznán
egykor megfestett, sárguló kép,
hogy minden gondolatkezdeményt
a nehéz heródesi ítélet tép,
szaggat darabokra, s csak ez marad,
az atomvillanás utáni évezred
nyomasztó békéje, a hallgatag,
kommunikációmentes csöndje
a céltalanná váló létnek.
lassan azt sem hallani már,
a csikóhalak mit mesélnek,
mert nihil világok királyai
elhozták idejét az ürességnek.

(Budapest, 2008. november 29.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.