József Attila: Nagyon fáj

2010.04.17. 18:00

Kívül-belől 
leselkedő halál elől 
(mint lukba megriadt egérke) 

amíg hevülsz, 
az asszonyhoz úgy menekülsz, 
hogy óvjon karja, öle, térde. 

Nemcsak a lágy, 
meleg öl csal, nemcsak a vágy, 
de odataszít a muszáj is - 

ezért ölel 
minden, ami asszonyra lel, 
míg el nem fehérül a száj is. 

Kettős teher 
s kettős kincs, hogy szeretni kell. 
Ki szeret s párra nem találhat, 

oly hontalan, 
mint amilyen gyámoltalan 
a szükségét végző vadállat. 


Nincsen egyéb 
menedékünk, a kés hegyét 
bár anyádnak szegezd, te bátor! 

És lásd, akadt 
nő, ki érti e szavakat, 
de mégis ellökött magától. 

Nincsen helyem 
így, élők közt. Zúg a fejem, 
gondom s fájdalmam kicifrázva; 

mint a gyerek 
kezében a csörgő csereg, 
ha magára hagyottan rázza. 

Mit kellene 

tenni érte és ellene? 
Nem szégyenlem, ha kitalálom, 

hisz kitaszít 
a világ így is olyat, akit 
kábít a nap, rettent az álom. 

A kultúra 
úgy hull le rólam, mint ruha 
másról a boldog szerelemben - 

de az hol áll, 
hogy nézze, mint dobál halál 
s még egyedül kelljen szenvednem? 


A csecsemő 
is szenvedi, ha szül a nő. 
Páros kínt enyhíthet alázat. 

De énnekem 
pénzt hoz fájdalmas énekem 
s hozzám szegődik a gyalázat. 

Segítsetek! 
Ti kisfiúk, a szemetek 
pattanjon meg ott, ő ahol jár. 

Ártatlanok, 
csizmák alatt sikongjatok 
és mondjátok neki: Nagyon fáj. 

Ti hű ebek, 
kerék alá kerüljetek 
s ugassátok neki: Nagyon fáj. 


Nők, terhetek 
viselők, elvetéljetek 
és sírjátok neki: Nagyon fáj. 

Ép emberek, 
bukjatok, összetörjetek 
s motyogjátok neki: Nagyon fáj. 

Ti férfiak, 
egymást megtépve nő miatt, 
ne hallgassátok el: Nagyon fáj. 

Lovak, bikák, 
kiket, hogy húzzatok igát, 
herélnek, ríjjátok: Nagyon fáj. 

Néma halak, 

horgot kapjatok jég alatt 
és tátogjatok rá: Nagyon fáj. 

Elevenek, 
minden, mi kíntól megremeg, 
égjen, hol laktok, kert, vadon táj - 

s ágya körül, 
üszkösen, ha elszenderül, 
vakogjatok velem: Nagyon fáj. 

Hallja, míg él. 
Azt tagadta meg, amit ér. 
Elvonta puszta kénye végett 

kívül-belől 
menekülő élő elől 
a legutolsó menedéket.

A bejegyzés trackback címe:

https://mesimpressions.blog.hu/api/trackback/id/tr431928740

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása