:(

2010.10.29. 15:50

Megtanultam, hogy az elköszönések mindig fájnak, az emlékek -jók vagy rosszak- mindig könnyeket csalnak a szemembe.. és hogy néha a szavak nem helyettesíthetik az érzelmeket...

Olyan furcsák vagyunk mi emberek, a lelkünk sír az ajkunk nevet. Egymásról azt hisszük, boldog talán, s irigykedünk minden szaván. Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog gondolatai tiszták, szabadok. S nem vesszük észre, hogy vennénk észre, hogy könnyei égnek csillogó szemében. Hazugság az egész életünk, hisz akkor is sírunk, ha nevetünk..

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mesimpressions.blog.hu/api/trackback/id/tr972408080

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása