Rebbenő szemmel
      ülök a fényben,
      rózsafa ugrik
      át a sövényen,
      ugrik a fény is,
      gyűlik a felleg,
      surran a villám
      s már feleselget
      fenn a magasban
      dörgedelem vad
      dörgedelemmel,
      kékje lehervad
      lenn a tavaknak
      s tükre megárad,
      jöjj be a házba,
      vesd le ruhádat,
      már esik is kint,
      vesd le az inged,
      mossa az eső
      össze szivünket. (Radnóti Miklós, 1942)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.