természetes szépség
2011.05.29. 11:23
Természetes szépség. Számtalanszor hallott fogalom, amit egyre gyakrabban alkalmazunk mi is férfiak, hogyha az ideálunkról kérdeznek minket. De mit is jelent ez? És miért természetes? Tehát ahogy az Isten megteremtette az jó nekünk? És ha nem olyan a hajszíne ami a mi zsánerünk, és ha a mellei lehetnének nagyobbak is, akkor már nem erre a természetesre gondoltunk?
Mai világunkban a nőknek nincs túl könnyű dolga, ha meg szeretnének felelni az „elvárásoknak”, főleg ha lépten nyomon azt sulykolják beléjük, hogy mitől lehetne csinosabb és főleg természetesen szép.
Nézzük, hogyan látja mindezt kolléganőnk, íme a téma női szemmel:
2010-ben nő legyen a talpán, aki megtalálja azt a bizonyos arany középutat. Először is, mi a szép? Aztán, hogyan tudom ezt elérni? És végül: ami szerintem szép, az tetszik-e egyáltalán a férfiaknak? Mert az már bebizonyosodott, hogy a Mars és a Vénusz elég távol van egymástól ahhoz, hogy ne érjen el idáig a visszhang…
De hát így izgalmas az élet. Azonban ne sarkítsuk ki a témát a női-férfi egyet nem értésre – e cikk most nem erről szól. Egyrészt, mert lerágott csont, másrészt, mert e cikk írója nem elég okos ahhoz, hogy megfejtse a két nem szembenállásának okát, harmadrészt, mert van egy jobb ötletem. Nem tudom nem észrevenni, hogy a média kedvenc kifejezése a „celeb” után a „természetes szépség” lett. Természetes. Mi a franctól természetes egy szépség? Attól, hogy nem sminkeli magát – mondván, aki szép, az reggel, kócosan is stb., stb… Vagy attól, hogy elutasítván a szépészeti beavatkozásokat, minden testrésze ugyanannyi éves?
Esetleg a bio élelmiszerek rabja? Vagy attól, hogy természetes alapanyagú kozmetikumokra költi a fizetése felét? A kérdés költői, mert nem tudom a választ. De azért jó lenne megfejteni, mert azt mondják, a férfiaknak az tetszik. Legalábbis napközben. A napi teendők végzése és a bevásárlás ideje alatt, amíg haza nem érnek a munkából, és a gondos kis feleségük eléjük nem rakja a vacsorát. Aztán jóllakottan bekapcsolják a tévét, és bumm! Mit látnak? Az 52 colos tévé képernyőjét betölti két, már-már idegesítően gömbölyű mell – és ez még a jobbik eset.
A két cici az, ami még belefér (?) – na, nem szó szerint, persze – a 12-es karikába. A minden nőnek egész hétre kitartó kisebbségi komplexust biztosító képkockák után aztán a MODELL elmondja, hogy a természetes szépségű lányokra van most kereslet a szakmában. Milyen szakmában? És akkor ő most természetes modell a műmellekkel és a – valóban – bájos pofijával? Akkor elég, ha csak az arcom szép természetesen? A feleség szidja az „ilyen” nőket, a fotós szakértelmét, a szerkesztőt, és egyáltalán, milyen világban élünk? A férj pedig egyetértően – ám szavak nélkül megerősítendően – bólogat, de azért el nem kapcsol.
Másnap a feleség elégedett sóhajjal konstatálja, hogy a kedvenc magazinja – hogyhogy nem – ugyanazon véleményen van, mint ő. Egy egész lapszámot szántak most a műnők elleni hadjáratnak, és olyan jól írnak a szerzők, hogy a végére még én is elhiszem: több vagyok, mert nem engedek a média által sugárzott nőbutításnak és önbizalom rombolásnak, és mert nem a szike szabdalta szépségek táborát erősítem.
Halkan azért magamban megjegyzem, lehet, hogy nem lennék ilyen erős és állhatatos, ha hirtelen lenne egy milka kápém – de ezt tényleg csak halkan, most inkább arra koncentrálok, hogy milyen acélos nő is vagyok én. Úgy döntök, hiszek ennek a magazinnak, és hallgatom a további instrukciókat: eszerint mától – kés helyett – inkább életmódot váltok. Egészségesen étkezem, és minden nap lemegyek az edzőterembe, hogy én is természetes szépség lehessek.
Totális elégedettségben olvasom tovább az újságot, amikor egyszer csak azon kapom magam, hogy a hirdetési blokkban négy híres plasztikai sebész csábít rendelőjébe egy ingyenes megbeszélésre. Bumm. Először is, mi van? Most akkor hűn szeretett magazinom nem is ellenzője a férfiálmokat beteljesítő műszépségnek? Ezek szerint mégsem lesz elég, ha vért izzadok a futópadon?
Önámítás, önbecsapás, ellentmondás, fogalomzavar – azaz teljes káosz van a médiában és a női fejekben. Mindenhonnan jó tanácsokat kapunk, pedig nem kértünk. Legyél ilyen, legyél olyan, csináld ezt, csináld azt… Kérem szépen, nekünk még mindig fogalmunk nincsen róla, hogyan kell elképzelni a természetes szépséget!
Tessék nekünk ezt definiálni, és nem edzőterembe küldeni és fogyókúrára ítélni – mert egyet viszont bizonyossággal tudunk: a saját testünk megerőszakolásával elért szépség minden, csak nem természetes.
Szöveg: Gyurkovszky Dóra
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.