,,Furcsa érzés, ha van valaki, aki mindig megnevettet, aki mindennap hiányzik, akiért feladnád a saját céljaid, akivel szemben sosem vagy önző és tudod, hogy mindig melletted áll. Ha van valaki, akivel megosztod az összes titkodat, és akármennyire is megbánt, sosem tudsz haragudni rá. Mindenről csak ő jut eszedbe és rengeteg emlék köt össze vele. Furcsa érzés tudni hogy semmi sem tart örökké és hogy mint mindennek, ennek is vége lesz majd. Ahogy telnek a napok, egyre jobban félsz ,hogy egyszer ez is véget ér. És tudod azt, hogy rá örökké emlékezni fogsz és életed végéig a lelkedben él majd a rengeteg emlék. akkor is ha már eltűnnek a közös álmok, tudod hogy őt már örökre a szívedbe zártad és örökre az életed része marad. mégis fáj arra gondolni, hogy véget ér majd, hisz a szíved egy része már örökre az övé. Úgyhogy használj ki minden időt amíg vele lehetsz."

Aki nem csak szavakkal szeret, hanem tettekkel is,

Akinek a számára én vagyok, a legféltettebb kincs.
Akinek hiányzok, ha nem vagyok épp vele,
Akinek a szerelmének nincs semmi feltétele,
Aki ha meglát szíve nagyokat dobban,
Aki a fülembe súgja: téged szeretlek a legjobban,
Aki számára én vagyok a világ,
Aki nem hazudik azzal, hogy imád,
Akinek a mindene én vagyok,
Aki úgy szeret, hogy magam vagyok,
Akinek nem kell mellém semmi,
Aki az életemet szebbé teszi!

 Van úgy, hogy találkozunk valakivel, talán sose láttuk addig, de alighogy rápillantunk, érdekel, mielőtt egy szót is váltottunk volna.

 Igen önző vagyok, mert csak magamnak akarlak, Önző vagyok mert nem akarom hogy másra nézz, Önző vagyok mert azt akarom hogy minden percben velem legyél, hogy csak az én szemembe nézz csillogó szemeiddel, csak hozzám suttogj kedves szavakat,mindent akarok ami veled kapcsolatos...szerelmes vagyok, és a szerelem önzővé tesz...

 Amikor vele vagyok, amikor ölelem, amikor csókolom, amikor érzem az illatát, amikor fogja a kezem, minden probléma megszűnik körülöttem. Csak arra gondolok, hogy milyen jó vele…a pillanatra, amikor úgy csókol, mint még senki ezen a világon, amikor olyan szorosan magához ölel, mintha soha nem szeretne elengedni, úgy érzed Te vagy a világ legboldogabb embere. Semmivel nem foglalkozol…csak vele, csak a pillanatnak élsz.

,,Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben. Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak akkor, amikor megértek e találkozásra." 

 ‎...Tettél már valaha olyat, amelyről tudtad, hogy hatalmas ostobaság, még is szükséged volt rá, hogy megcsináld? Ez az a fajta érzés, amikor tökéletesen tisztában vagy azzal, hogy hatalmas, visszacsinálhatatlan baklövést követsz el és tudod, hogy hihetetlenül fog fájni a legvégén? Mikor a magadnak feltett "Kellett ez nekem?" kérdésre azt válaszolod, hogy igen, bár egy józan eszű ember gondolkodás nélkül rávágta volna, hogy "Nem!" ?

Mire figyeltél ma jobban, a frizurádra, vagy a szívedre? És mit figyeltél meg másokon: a menő kabátjukat, a plusz hat kilójukat, vagy a bennük rejlő lehetőségeket, és a szárnyakat a hátukon? A boldogság nem azon múlik, hogy krumplifőzeléket, vagy kaviárt eszel-e vacsorára. Nem is azon, hogy lesz-e új telefonod a következő hónapban, vagy sem. Nem attól függ, hogy a Starbucksban, vagy a sarki kisboltban veszed-e a kávédat, és hidd el, nem is attól, hogy titkárnő, vagy nagykutya vagy. A boldogság azon múlik, hogy adott pillanatban magadra gondolsz-e, vagy másokra. Felejtsd el, hogy mit vársz a sorstól, és arra figyelj, mit adhatsz bele mások sorsába! A kemény munka után pedig arra eszmélsz majd, hogy megvan mindened, amire vágytál: a legértékesebb dolgok csendben bekúsztak az életedbe. Rohanj a céljaid elől, loholj a világ közös céljai felé, és meglátod, a sajátod üldözőbe vesz majd. A boldogságot nem lehet hajszolni – megszelídíteni viszont igen. És ha már tudja, hogy biztosan nem futsz utána többé, a nyomodba szegődik, és veled marad örökké. :)

 Oly hirtelen jött és édesen.. S ellopta szívem teljesen.. :)

"Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek, 

S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom, hogy szeretlek. 
Hogy bármikor történhet veled vagy velem valami, 
Hogy milyen jó hangodat hallani. 
Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni, 
És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni. 
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj, 
Arra hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj. 
Hogy túl rövid az élet arra hogy veszekedjünk, 
S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk. 
Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk, 
És mindig kell idő arra, hogy szeressünk."

 - Mennyire kedvelsz?

- Mint egy tavaszi macit?
- Tavaszi macit? (...) Az meg mi, a tavaszi maci?
- Hát sétálsz a mezőn át, egyedül, és egyszer csak eléd jön egy bársonyos szőrű, csillogó gombszemű, cuki kis medvebocs. És azt mondja neked: "Kis hercegnő, nincs kedved ma hemperegni velem egy kicsit?" Akkor összeölelkeztek, és egész nap csak hemperegtek a lóherével borított domboldalban, és rettenetesen jól szórakoztok. Csodás, nem?
- Isteni!
- Hát ennyire kedvellek.

Soha ne add fel, ha még megpróbálnád..

Sose töröld le a könnyed, ha még sírnál..

Sose elégedj meg egy válasszal, ha még kérdeznél..

Sose mondd, hogy már nem szereted, ha nem tudod elengedni..

A szerelem tulajdonképpen megfoghatatlan.De éppen ez a titokzatos valami nő, gyarapszik egyre bennem. Feledteti velem otthonomat, apámat, anyámat, elbódít, ha rád nézek és boldogsággal tölt el. Még az éhségről, a hidegről és betegségről is megfeledkezem. Azt hiszem, ez a szerelem.

 ...mert én csak Veled akarok lenni! Mindig...Mindenhol...Az már mindegy igazából, hogy itthon a meleg ágyban, az utcán szakadó esőben vagy éppen egy híd alatt, étel, ital nélkül, a leghidegebben. Tudod, mindegy, hogy hol, hogyan...csak Veled ... örökre.