A síró s hencegő érzésből, tépett szívem,Az "örök" szerelemből, lásd, ez a rongy maradt,E kéjes mozdulat, mellyel a poharat,Az édes poharat bús számhoz közelítem.

Én azt hiszem, nem a szememmel imádlak, az tudja, hogy hibád mily rengetegSzívemnek jó, mit néma társa megvet, a látvány ellenére az szeret.

Néhányszor próbáltam már meglépni érzéseim elől, amelyek meglehetősen aggasztottak. Néhányszor meg is léptem, négy-öt napra, hat hétre, remélvén, hogy az őrjítő indulatok elhalnak bennem: nem bírtam elszenvedni a szerelemhez társuló végtelen féltést. Mígnem rájöttem,…

A vándorló madár elindul valahonnan, és elindul valahová. Az ősi ösztönök pókhálója abban a pillanatban összeköti az életnek, a földnek, a szívnek és gyomornak ezt a két helyét, s erről letérni éppen úgy nem lehet, mint a vonatnak a sínekről. Elpusztulhat az egész csapat,…

Meséld el, lelkem, a szép nyárhajnali látványt, melybe ma szemünk ütközött: Az ösvényforduló kavicsos homokágyán váratlan egy iszonyú dög nyitotta, lábit cédán magasba lökve, míg izzadt méreg járta át, elénk, gúnyosan és semmivel sem törődve, kipárolgással telt…

Az észlelés világa teljesen áthatolható. Minden magasabb tudás, minden elvárás, minden vágy állandóan befolyásolja.

Az ember mindig legyen tisztában azzal, hogy kicsoda. Vagy, hogy ki nem.

Elveszíthetünk bármit, semmi nem hiányozhat. De ha a szeretet kihuny a szívből, mindent elveszítettünk, legfőképpen: önmagunkat.

Míg egy ujjal mutogatsz valakire, másik négy ujjad magadra mutat.

A holdfényben csókolóztak - vágyakozástól, félelemtől kétségbeesetten, könnyeik összefolytak, de azután a világ is lassan eltűnt körülöttük.

  A világ nem tud legyőzni bennünket, de mi megsemmisíthetjük magunkat azzal, hogy túlságosan is vágyódunk olyan dolgok után, amelyek nincsenek, és azzal, hogy túl sokat emlékezünk.

Szeressük a testi szerelmet, de ne nyugodtan, köznapian, rend és törvény szerint, hanem lángolón, nekivadulva, zabolátlanul! Kutassunk utána, ahogy az arany és a gyémánt után kutatnak, mert értékesebb ezeknél, lévén felbecsülhetetlen és mulandó! Üldözzük szüntelenül,…

Önmagában véve a nemi érzésben, a részvét és imádat érzésében az a közös, hogy az ember a maga élvezetével egy másik embernek is jót tesz.