Vannak karmikus kapcsolatok, amelyekben a sors olyanokat köt össze, akiknek más a vérmérsékletük, a természetük, sőt lelki fejlettségük színvonala is. De valahol a mélyben, a zavaros, boldogtalan felszín alatt valami titkos egységtudat, szeretet vagy összetartozás... érzés mindig működik! Ezt vétek megbontani! Ezt az összetartozást nem az dönti el, hogy miféle veszedelmes drámákat élnek át, nem is a templomi örök hűség Isten előtt-hanem az, hogy minden viszály ellenére a fejlettebb, érzékenyebb lélek felemeli-e boldogtalan, elvadult társát, avagy az húzza le őt saját poklának színvonalára. Ha utóbbi: Azonnal válni kell! Ha az előbbi: Maradni kell, s vállalni minden keserves áldozatot! Ez az ÉN morálja. Semmi köze félelemhez, brutalitáshoz, bármiféle társadalmi, vagy vallásos előíráshoz. Minden út erkölcsös, amelyik fölfelé vezet. S erkölcstelen, ha a mélységbe visz.

Az élet egy csoda. Mindenféle szempontból. Apró kis mozaikokból álló-kép, mely úgy színesedik ki, ahogy belenyúlunk a kis darabkákért a dobozunkba. Minden darab, ami a kezünk ügyébe akad, nem véletlenszerű, hisz így ezekkel a kis darabnyi érzésekkel tapasztalunk meg mindent egy egésznek.

- A tavasznak sem mondhatjuk: "Remélem, hogy hamar jössz, és sokáig maradsz." Csak azt mondhatjuk: "Gyere, ajándékozz meg a reménnyel, és maradj, ameddig tudsz."

Mi, emberek mindig sokat biztatjuk egymást arra, hogy tegyünk meg mindent egészségünk megőrzése érdekében - sokszor ennek nehezen teszünk eleget pénztárcánk szűkössége miatt mégsem lehet kifogás: a világ egyik legegészségesebb és legkellemesebb módja egészségünk megőrzésének ugyanis az, ha kisállatot tartunk.

Az emberek már évezredek óta nagyon szeretnek állatok társaságában lenni. Manapság közismert tény, hogy a kutyás emberek akaratuk ellenére rá vannak kényszerítve arra, hogy sétáltassák a kutyájukat, s ezzel egyúttal egészségüket is megőrizzék. Ebből kifolyólag az utóbbi években sok tudós próbálkozott azzal, hogy bebizonyítsa, tényleg van mérhető, pozitív hatása az egészségre a kisállattartásnak.

A tudósok végül arra jutottak, hogy a kisállatok nem csak egészségünk megőrzésében segítenek, hanem számos egészségügyi problémát is enyhítenek.

A stressz-szint csökkentése
Kikapcsolódhatunk az akváriumban élő halak megfigyelése, vagy cicánk simogatása közben is. Sőt, már önmagában az is segít az ellazulásban, ha együtt vagyunk egy kisállattal. Ez egy relaxációs állapot, mely során lassul szívverésünk és vérnyomásunk is alacsonyabb lesz.

Kutatások bebizonyították, hogy a magas vérnyomású emberekre mindez különösen jó hatással van, hiszen a csökkenés akkora, mintha a tulajdonos kevés sót tartalmazó diétára váltana, vagy teljesen visszafogná alkoholfogyasztását.

A kisállattartás az asztma kialakulásának esélyét is csökkenti, illetve segít lelkileg átvészelni egy közeli hozzátartozónk elvesztését.

Szívünk egészségének megőrzése
Azok az emberek, akik kisállatot tartanak sokkal gyakrabban élnek túl egy szívrohamot, mint állattal nem rendelkező társaik.

Hogy hogyan lehetséges ez?

Az a tény, hogy egy kisállat jelenlétében csökken a vérnyomásunk még annál is hasznosabb, mintha vérnyomáscsökkentő gyógyszereket alkalmaznánk a magas vérnyomás elkerülése érdekében.

Mikor az amerikai kutató, Erika Friedmann szívrohamon átesett betegeket figyelt meg, arra lett figyelmes, hogy az állatbarát betegek gyakrabban élik túl a rohamot, mint kisállat nélküli betegtársaik. Mindenki, akinek van kutyája, macskája vagy egyéb kisállata sokkal jobb túlélési mutatóval rendelkezett. Ez az eredmény pedig bizonyítottan nem csak annak köszönhető, hogy a kutyával rendelkezők többet sétálnak. Mindezek mellett a kutatónő azt is megfigyelte, hogy azok közül az emberek közül akik egyedül élnek vagy depressziótól szenvednek sokkal kevesebben élnek túl egy szívrohamot, tehát az, hogy valaki állatot tart nagyban csökkenti a betegség kialakulásának veszélyét.

Az idősebb emberek aktivitásának megőrzése
Egy több, mint 1000 embert vizsgáló kanadai kutatás során Dr. Parminda Raina megfigyelte, hogy azok az idősebb emberek, akik valamilyen kisállattal rendelkeznek sokkal könnyebben birkóznak meg a napi teendőkkel, mint állatot nem tartó társaik. A doktor azt is felfedezte, hogy az idősebb állattulajdonosok kevesebbet költenek az egészségükre, mint a többiek.

Egy soron következő kutatás alkalmával a doktor azt is felismerte, hogy azok az idős emberek, akik kaptak egy papagájt az intézettől, sokkal könnyebben birkóztak meg az öregedés jeleivel, mint társaik.

A gyermekek és a kisállatok
Köztudott, hogy a gyerekek nagyon szeretnek kisállatot tartani - ennek az előnyeit több kutatás is alátámasztotta.

A kisállattal rendelkező gyermekek sokkal több önbizalommal rendelkeznek, sokkal társaságkedvelőbbek és kevésbé önzőek azoknál, akiknek nincs állata. Egy német kutatás során a szülők 90%-a vélekedett úgy, hogy a család kutyája nevelő hatással van a gyerekre, növeli a gyermek jókedvét. A gyermekeket kérdezve hasonló eredményre jutottak a kutatók: a gyerekek 80%-a igazi bizalmasnak, jó barátnak tekinti kutyáját.

A tinédzser korú fiatalok számára szintén sok előnyt tartogat az állattartás, ugyanis egy nagyvárosi fiatalokat kérdező kutatás során arra jutottak a tudósok, hogy a kutyával rendelkező tinédzserek összességében sokkal elégedettebbek az életükkel, mint állattalan társaik. Ez egy igen fontos tényező lehet a fiatalkori bűnözés csökkentésében, illetve egyfajta terápiaként is szolgálhat a fiatal munkanélküliek számára, vagy segíthet a rendszeresen drogot használók leszoktatásában.

A londoni Great Ormond utcai Gyermekkórházban a beteg gyerekekhez heti rendszerességgel vittek kutyákat, amisegített nekik a hosszú kórházi kezelés vagy a sok kellemetlen kórházi élmény okozta depresszió leküzdésében

Egy különböző tanulási nehézségekkel küzdő osztályban egy kutya jelenléte nagyban segíti a gyermekek érdeklődésének fenntartását.

A kisállatok és a jó közérzet
Az állatok segítenek nekünk abban, hogy úgy érezzük, mindig jó társaságban vagyunk, általánosságban jó érzéseket keltenek az emberekben.

Egy kisállat segíthet nekünk szociális kapcsolataink ápolásában is. Például egy, a parkban történő séta vagy az állatorvos felkeresése során lehetőségünk van új embereket megismerni és beszélgetni velük. Kutatások bizonyították, hogy azok az emberek, akik kutyával rendelkeznek sokkal pozitívabb véleménnyel vannak az emberekről, mint azok, akik egyedül élnek. Egy kisállat segíthet az emberek között lévő falak ledöntésében és jó kezdőtéma lehet egy beszélgetés során is.

Ha valaki kisállatot tart akaratlanul is rákényszerül arra, hogy naponta kimozduljon, mozogjon vagy esetleg eledelt vegyen állatkája számára. Ez a mindennapos elfoglaltság és az, hogy fontosnak érezzük magukat sok egyedülálló embernek az élet értelmét jelenti, mindeközben segít nekik a magányosság és a depresszió érzésének leküzdésében.

Forrás: http://www.whiskas.hu/whiskas/cicagondozas_cikk?id=103

És írja meg, hogy nagyon hosszú volt a tél, de most már vége van, és a juhok is bárányoznak már, és... és írja meg, hogy én is várom már, hogy visszajöjjön onnét... és hogy... lehet, hogy ott minden sokkal szebb, mint itt, de itt most már tavasz van, ezt írja meg, hogy tavasz van, és... a virágokról írjon neki, meg a madarakról, meg hogy este... írja meg, hogy egy kis ökörszem fészket rakott a tűzifa között, és máshonnan kell vegyem a fát, és hogy már csak ő hiányzik egyedül... ezt írja meg, Birtalan bácsi. Hogy már csak ő hiányzik egyedül.

Sokszor megbántok embereket, de sokszor engem is megbántanak. Olykor hazudok, de hát senkisem tökéletes. Vannak kegyes hazugságok is, de azok is mély nyomot hagynak bennem. Van, hogy kijelentek valamit ami később megváltozik és ezért mások megszidnak. De az érzések múlandók és gyakran megváltoznak. Van,hogy egy barátom megharagszik rám, de megbocsát nekem. Van, hogy megbánt egy barátom, de én megbocsátok neki. Vannak az életben óriási problémák, de túl lehet élni mindent...nem szabad feladni az álmainkat és nem szabad összeomlani, ha valaki csalódást okoz. Mert az élet olykor szép is tud lenni, viszont nem tagadom, hogy néha én is eldobnám a fenébe. Viszont bolondság nem élni az életünket, ha már megkaptuk. Szóval éld ki minden percét és szeress, nevess, sírj, ha úgy van és sose add fel! A dolgoknak megvan a saját életük, szembeszállnak velem, szembeszállnak azzal, hogy brutálisan rögzítsék őket, mert akkor végük van, meghaltak. Ne akarjunk mindenről beszélni. Mialatt írok, és az írásomon töprengek, megértem a hallgatagok, a nem-írók titkát. Ôk beérik az események visszahozhatatlan egyszeriségével, nem olyan hiúk és kishitûek, hogy konzerválni akarnák őket. Hiábavaló fáradság. Az olvasó úgysem fog átérezni valamit, amit ő maga nem ismer, vagy legalábbis nem képzelt már el. Minek kell hát írni? Tán a rokonlelkek számára, akik közel állnak hozzánk? De félő, hogy a dolgokat agyonbeszéljük, és megöljük a titkot.

- Érdekes. Talán azért, mert te már sokszor voltál Olaszországban, már nem ájulsz el, ha egy Fra Angelico képet vagy egy Bel Paese sajtot látsz. Én meg úgy érzem, hogy halálos vétket követek el minden állomásnál, ahol nem szállok ki. Nincs frivolabb dolog, mint vonaton utazni. Gyalog kellene menni, vagy legalábbis postakocsin, mint Goethe. Hátborzongató, hogy voltam Toszkánában, meg nem is. Hogy íme, elutaztam Arezzo mellett, és hogy arra van valahol Siena, és én nem mentem oda. Ki tudja, eljutok-e még valaha Sienába, ha most nem megyek el?
- Mondd már. Otthon sosem árultad el, hogy ilyen sznob vagy. Mi baj lesz abból, hogy nem nézted meg a sienai primitíveket?
- Ki kíváncsi a sienai primitívekre?
- Hát mit akarsz csinálni Sienában?
- Mit tudom én. Ha tudnám, talán már nem is izgatna. De ha kimondom ezt a szót, Siena, az az érzésem, hogy ott megláthatnék valamit, amitől minden rendbe jönne.

Mi a nagy álom?

A nagy álom sok kis álomból és az alázatnak, az álom jelzései előtt való meghódolásnak sok aktusából áll.

A nagy álom a jövő és annak az új világnak a képe, amelyet még nem értünk.

Naître avec le printemps, mourir avec les roses,
Sur l'aile du zéphyr nager dans un ciel pur,
Balancé sur le sein des fleurs à peine écloses,
S'enivrer de parfums, de lumière et d'azur,
Secouant, jeune encor, la poudre de ses ailes,
S'envoler comme un souffle aux voûtes éternelles,
Voilà du papillon le destin enchanté!
Il ressemble au désir, qui jamais ne se pose,
Et sans se satisfaire, effleurant toute chose,
Retourne enfin au ciel chercher la volupté!

Gyakran éreztem, hogy nekem abban telnék gyönyörûségem, ha mindig mehetnék, egyenest, az orrom után, anélkül, hogy tudnám, hová, anélkül, hogy bárki nyugtalankodnék miatta, és ha mindig új országokat látnék. Én soha sehol sem vagyok igazán, és azt hiszem: máshol mindig jobb lenne, mint ott, ahol vagyok.

A tavaszi nagytakarítás nemcsak arról szól, hogy kiválogatjuk a dolgokat, majd megszabadulunk tőlük, hanem arról is, hogy ráébredj, ki is vagy és mások milyennek látnak.

Esélyed van újraértelmezni önmagadat, hogy megváltoztasd az elvárásaidat és hogy emlékezz rá, sosincs túl késő visszatérni oda, aki voltál, vagy megcélozni azt, aki lenni szeretnél.

Ha magunkat akarjuk körülírni, azt mondjuk: "én az vagyok, aki így meg így gondolkozik, érez és akar, ez a foglalkozása, pozíciója, ennyi és ennyi idős, ilyen, vagy olyan a külseje, egészséges, vagy ilyen-olyan módon beteg." Ezek a dolgok azonban mind megváltoznak, elmúlnak, átadják a helyüket újabbaknak. Önazonosításunk pillérei állandó mozgásban vannak. Időpillanatokba vetett, valódiságot nélkülöző ismérvek. Nem adnak valódi támaszt az "én"-nek, és ezért az "én" mint képzet, nem állja ki a vizsgálat próbáját. Ha ugyanis az egymásnak legszélsőségesebben ellentmondó irányultságokra, érzelmi állapotokra, tulajdonságokra is rámondjuk, hogy "én", akkor hol van a különbség az "én" és a "nem én" között?


"Amint múltak a napok, megfásult, elzsibbadt benne valami. Szinte elfelejtett mindent, ami volt. De azért szenvedett. Mert ha nem is gondolt arra, ami volt, érezte, hogy az, ami volt, már nincsen, mint az állat, mely múlton és jövőn kívül az örök jelenben él, mint az a kutya, mely nem kap enni, s nem tudja, hogy mi bántja, és mégis folyton odavánszorog az üres ételes táljához, körülszaglássza, s miután látja, hogy semmit se lát, csüggedten a vacka felé kullog, vissza-visszasandítva."  

Nem is olyan sokkal ezelőtt a hajósok még azt hitték, a tenger szeszélyes, és az iránytû a sárkányok birodalmát is megmutatja. Eszembe jutottak azok a felfedezők, akik a világ végét keresték. Hogy félhettek leesni a földkorong szélén, és hogy meglepődtek, amikor a mélység helyett soha nem látott, csodás tájak tárultak a szemük elé.

A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál.

A tánc lényege, hogy azzá válsz, aki lenni akarsz..