Néha búcsúzni kell. Nem felejteni, csak többé nem emlékezni. Nem belenyugodni, csak elfogadni! Csak búcsúzni... szavak nélkül, érzésekkel!

 Tudod, ez nem olyan, mint régen volt. Ez nem az, és nem is lesz az, amire azt hittük, hogy lesz. Ez teljesen, minden ízében képében más. Ez olyan, mint amikor kiszakítanak egy darabot belőled, és nem érzel semmit, csak hiányt, ami oly nagyszerűen őrjít meg, mint még semmi más az életben. Ez ilyen. Nem olyan..

 Normális embereknek tovább tart kimondani, hogy szeretlek. Első lépcső, mikor azt hiszed, hogy azt hiszed. Aztán eljön a pillanat, mikor azt hiszed, hogy tudod. Aztán jön az, mikor tudod, hogy tudod, de nem tudod kimondani. És akkor következik az, amikor tudod, hogy tudod és már nem bírod visszatartani.

 Csak még egyszer kérek egy pillanatot az életedből, ígérem megragadom és örökre a szívembe zárlak. Csak még egy esélyt adj, esélyt a csodára, hogy lelkem végre megnyugodjon ebben a zilált világban.. 

 Kell, hogy a halálnak fátyola a sírnak szemérme legyen. Itt nincs fátyol, nincs szemérem. Ez cinikus, nyílt rohadás. Vakmerőség a haláltól, hogy ilyen nyíltan mutatja mûvét. Megsérti a derült természetet, ha mûhelyén, a síron kívül dolgozik. E lényt kifosztották. Kifosztani egy kifosztottat: könyörtelen befejezés. Nem volt már a csontjában velő, bél nem volt hasában, hangja nem volt torkában. A holttest zseb, melyet a halál kifordít és kiürít. Ha valaha volt egyénisége, most hol van? Talán még ott van, de ezt elgondolni is rettenetes. Valami imbolygó, valami megláncolt körül, lehet-e ennél gyászosabbat elképzelni a sötétben?

 https://picasaweb.google.com/110222203104288916754

Aujourd’hui, c’est la fête nationale en France, voici un peu d’histoire et bonne journée à ceux qui ne travailleront pas.

La fête nationale du 14 juillet est un jour férié et un moment attendu par les enfants pour les feux d’artifice, par les parents pour expliquer un peu l’histoire de la nation et par les historiens pour se remémorer les évènements qui ont amené à cette fête. Ce 14 juillet donne lieu à un grand défilé des troupes de l’armée sur les Champs-Élysées, mais aussi différents défilés et cérémonies militaires qui ont lieues dans la plupart des communes de France.

Cette fête nationale est attendue souvent par les enfants qui souhaitent découvrir les feux d’artifice, puisque c’est souvent le jour de l’année où un budget important est utilisé pour ceux-ci (d’ailleurs les feux d’artifice ne sont pas toujours réalisés jour de la fête nationale du 14 juillet en France, mais aussi aux alentours de cette date), ce qui plait aux enfants, mais un peu moins aux parents puisque ce sont leurs impôts qui partent en f

umée comme disait un spectateur l’année dernière.

Un peu d’histoire maintenant, cette fête du 14 juillet est devenue un jour de fête nat

ionale qu’en 1880, après avoir été validée par l’Assemblée et le Sénat de cette même année après que le député Benjamin Raspail dépose la loi faisant du 14 juillet, la fête nationale annuelle française en commémoration du 14 juillet 1790 qu’est la fête de la Fédération. Celle-ci a été voulue par le général et homme politique qu’a été le marquis de La Fayette, ceci pour marquer la fin de la monarchie absolue en France et le premier anniversaire de la prise de la Bastille. Si vous souhaitez en savoir davantage concernant la fête nationale du 14 juillet, vous pouvez découvrir l’histoire en entier avec la Wikipedia.

Des logos de Google: 

 La fille de joie est belle
Au coin de la rue Labas
Elle a une clientèle
Qui lui remplit son bas
Quand son boulot s'achève
Elle s'en va à son tour
Chercher un peu de rêve
Dans un bal du faubourg
Son homme est un artiste
C'est un drôle de petit gars
Un accordéoniste
Qui sait jouer la java

Elle écoute la java
Mais elle ne la danse pas
Elle ne regarde même pas la piste
Et ses yeux amoureux
Suivent le jeu nerveux
Et les doigts secs et longs de l'artiste
Ça lui rentre dans la peau
Par le bas, par le haut
Elle a envie de chanter
C'est physique
Tout son être est tendu
Son souffle est suspendu
C'est une vraie tordue de la musique

La fille de joie est triste
Au coin de la rue Labas
Son accordéoniste
Il est parti soldat
Quand y reviendra de la guerre
Ils prendront une maison
Elle sera la caissière
Et lui, sera le patron
Que la vie sera belle
Ils seront de vrais pachas
Et tous les soirs pour elle
Il jouera la java

Elle écoute la java
Qu'elle fredonne tout bas
Elle revoit son accordéoniste
Et ses yeux amoureux
Suivent le jeu nerveux
Et les doigts secs et longs de l'artiste
Ça lui rentre dans la peau
Par le bas, par le haut
Elle a envie de chanter
C'est physique
Tout son être est tendu
Son souffle est suspendu
C'est une vraie tordue de la musique

La fille de joie est seule
Au coin de la rue Labas
Les filles qui font la gueule
Les hommes n'en veulent pas
Et tant pis si elle crève
Son homme ne reviendra plus
Adieux tous les beaux rêves
Sa vie, elle est foutue
Pourtant ses jambes tristes
L'emmènent au boui-boui
Où y a un autre artiste
Qui joue toute la nuit

Elle écoute la java...
... elle entend la java
... elle a fermé les yeux
... et les doigts secs et nerveux ...
Ça lui rentre dans la peau
Par le bas, par le haut
Elle a envie de gueuler
C'est physique
Alors pour oublier
Elle s'est mise à danser, à tourner
Au son de la musique...

...
ARRÊTEZ !
Arrêtez la musique ! ...


 “Józanító arra gondolni, hogy nem szolgálattal, hanem szemlélődéssel, látással tudunk legjobban szeretni. Ha szolgálod az embereket, akkor segíted, támogatod, vigasztalod őket, fájdalmukat enyhíted. Ha belső szépségükben és jóságukban látod őket, akkor átalakítasz és teremtesz.
Gondolj néhány emberre, akiket szeretsz, s akik hozzád is vonzódnak. Próbálj meg mindegyikre úgy érezni, mintha most látnád őket először, s ne engedd, hogy múltbéli ismereted és velük kapcsolatos élményeid befolyásoljanak, akár kellemesek, akár kellemetlenek voltak azok. Keress olyan dolgokat, melyek eddig esetleg elkerülték figyelmedet a megszokottság miatt. A megszokottság, ismertség, ugyanis áporodottságot, vakságot és unalmat szül.
Nem szeretheted azt, amit nem fedezel fel állandóan, újra és újra.”

 Tudom már nagyon késő mondani, tudom már nincs értelme mondani, tudom, már felesleges megvallani, tudom már nincs értelme elárulni: életem része voltál, életem része maradsz, mint távoli, mint elérhetetlen, mint titok. 
A titok egy szép, egy valós csoda: talán megfejthető, talán nem, talán elérhető, talán nem. Titok. S ezért olyan fájdalmas, mert égeti az embert. Még ha sok év el is telik, akkor is benne ég, még ha hónapok telnek is el azok között a ritka pillanatok között is, amikor hallhatom a hangod, vagy csak messziről láthatlak bennem van a mosolyod, bennem él a hangod, s lelked mélysége.
Még ha el is veszítem a békét, melyet Te adhatsz nekem, vagy már már a hitem is remeg, akkor is tudom, ott valahol messze, mely nem kilométerekben számítható, vagy.
Ez a fájdalom égető, de mégis izgalmas. Ez a fájdalom a lélek nemesbítése, melyet adni szeretnék valakinek, aki ismeretlen, aki a félelem tárgya.
Más vágyam már nincs. Csak szeretni és tisztelni. Talán álodozó vagyok, talán hivő, talán hitetlen, de keresek valakit. Mint Cyrano Roxant, mint Don Quihote Dulcineát, mint Kun László Éduát. Várni rád, tudom nem érdemes. De az ember gyakran keresi az értelmetlen dolgokat. De én szeretek várni rád, nézd, én, az egykori csavargó, hogy ülök itt, nyugalmi lázban, e mozdulatlan mozdulásban, ülök és várlak, várlak...

 Kevés olyan ember van, aki ellen tud állni egy finom csokoládénak. A csokoládé általában a „nagyon szeretjük, de nem szabad” kategóriájú élelmiszerek közé tartozik. A következőkben a női kollégánk összeszedett 5 érvet, miért is ehetünk (együnk) csokoládét. Akinek csak egy kis lökés hiányzik, hogy megbontson egy táblát a kedvencéből, akkor örömmel olvassa majd ezt a cikket.

A fehér- vagy tejcsokoládé fogyasztása valóban nem ajánlott nagy mennyiségben, mert igen sok kalóriát tartalmaz (1 tábla csoki kb. 500-550 kalória), a benne lévő cukor pedig károsítja fogainkat.

Több kakaót és kevesebb cukrot tartalmazó fajtája, a fekete csokoládé azonban rendszeresen fogyasztva akár gyógyszer is lehet.

5 érv, melyek tekintetében nem kell nemet mondanunk:

1. Vérnyomáscsökkentő

Több kutatással is alátámasztották, hogy napi 100g étcsokoládé csökkenti a vérnyomást, ezzel együtt pedig a szívinfarktus kialakulásának kockázatát. A Kuna indiánok között, akik házi főzetként fogyasztják ezt a csodaszert, ezért nem is találni magas vérnyomásban szenvedőket.

2. Ébren tart

Koffeintartalmának köszönhetően a csokoládé felfrissít. Egy fél tábla fekete édesség majdnem annyi koffeint tartalmaz, mint egy csésze kávé.

3. Boldogabbá tesz

A csokoládéban található theobromin nevű anyag miatt javul a hangulatunk, vidámabbak leszünk. Nem véletlen, hogy mikor valami nem sikerül, vagy rossz a kedvünk, egyből egy kis nyalánkság után nyúlunk.

4. Vágykeltő

A kakaóbabból készült finomságot általában afrodiziákumként emlegetik, mivel feniletilamint tartalmaz, azaz olyan hormont, ami szerelmes állapotban termelődik az agyban. Ezt a hatást fokozhatjuk, ha más vágykeltőkkel kötjük össze, például chilit, vagy gyömbért teszünk a forró csokiba.

5. Szépíti a bőrt

Sokat hallani arról, hogy már szépségszalonokban, wellness szállodákban is alkalmaznak kakaóból készült pakolásokat, és az üzletekben is kaphatóak ilyen tartalmú termékek. A szépítő hatás azonban nem csak külsőleg, hanem belsőleg is alkalmazható. A fekete csokoládé flavon tartalma miatt finomabbá, rugalmasabbá teszi a bőrt, amely így kevésbé érzékeny a nap ultraibolya sugaraira.


Szöveg: Havas Noémi

Forrás: http://mocsokmacsok.hu/noi-szemmel/118-test-es-lelek/2828-5-erv-a-csokolade-mellett

 Természetes szépség. Számtalanszor hallott fogalom, amit egyre gyakrabban alkalmazunk mi is férfiak, hogyha az ideálunkról kérdeznek minket. De mit is jelent ez? És miért természetes? Tehát ahogy az Isten megteremtette az jó nekünk? És ha nem olyan a hajszíne ami a mi zsánerünk, és ha a mellei lehetnének nagyobbak is, akkor már nem erre a természetesre gondoltunk?

Mai világunkban a nőknek nincs túl könnyű dolga, ha meg szeretnének felelni az „elvárásoknak”, főleg ha lépten nyomon azt sulykolják beléjük, hogy mitől lehetne csinosabb és főleg természetesen szép. 

Nézzük, hogyan látja mindezt kolléganőnk, íme a téma női szemmel:

2010-ben nő legyen a talpán, aki megtalálja azt a bizonyos arany középutat. Először is, mi a szép? Aztán, hogyan tudom ezt elérni? És végül: ami szerintem szép, az tetszik-e egyáltalán a férfiaknak? Mert az már bebizonyosodott, hogy a Mars és a Vénusz elég távol van egymástól ahhoz, hogy ne érjen el idáig a visszhang…

De hát így izgalmas az élet. Azonban ne sarkítsuk ki a témát a női-férfi egyet nem értésre – e cikk most nem erről szól. Egyrészt, mert lerágott csont, másrészt, mert e cikk írója nem elég okos ahhoz, hogy megfejtse a két nem szembenállásának okát, harmadrészt, mert van egy jobb ötletem. Nem tudom nem észrevenni, hogy a média kedvenc kifejezése a „celeb” után a „természetes szépség” lett. Természetes. Mi a franctól természetes egy szépség? Attól, hogy nem sminkeli magát – mondván, aki szép, az reggel, kócosan is stb., stb… Vagy attól, hogy elutasítván a szépészeti beavatkozásokat, minden testrésze ugyanannyi éves?

Esetleg a bio élelmiszerek rabja? Vagy attól, hogy természetes alapanyagú kozmetikumokra költi a fizetése felét? A kérdés költői, mert nem tudom a választ. De azért jó lenne megfejteni, mert azt mondják, a férfiaknak az tetszik. Legalábbis napközben. A napi teendők végzése és a bevásárlás ideje alatt, amíg haza nem érnek a munkából, és a gondos kis feleségük eléjük nem rakja a vacsorát. Aztán jóllakottan bekapcsolják a tévét, és bumm! Mit látnak? Az 52 colos tévé képernyőjét betölti két, már-már idegesítően gömbölyű mell – és ez még a jobbik eset.

A két cici az, ami még belefér (?) – na, nem szó szerint, persze – a 12-es karikába. A minden nőnek egész hétre kitartó kisebbségi komplexust biztosító képkockák után aztán a MODELL elmondja, hogy a természetes szépségű lányokra van most kereslet a szakmában. Milyen szakmában? És akkor ő most természetes modell a műmellekkel és a – valóban – bájos pofijával? Akkor elég, ha csak az arcom szép természetesen? A feleség szidja az „ilyen” nőket, a fotós szakértelmét, a szerkesztőt, és egyáltalán, milyen világban élünk? A férj pedig egyetértően – ám szavak nélkül megerősítendően – bólogat, de azért el nem kapcsol.

Másnap a feleség elégedett sóhajjal konstatálja, hogy a kedvenc magazinja – hogyhogy nem – ugyanazon véleményen van, mint ő. Egy egész lapszámot szántak most a műnők elleni hadjáratnak, és olyan jól írnak a szerzők, hogy a végére még én is elhiszem: több vagyok, mert nem engedek a média által sugárzott nőbutításnak és önbizalom rombolásnak, és mert nem a szike szabdalta szépségek táborát erősítem.

Halkan azért magamban megjegyzem, lehet, hogy nem lennék ilyen erős és állhatatos, ha hirtelen lenne egy milka kápém – de ezt tényleg csak halkan, most inkább arra koncentrálok, hogy milyen acélos nő is vagyok én. Úgy döntök, hiszek ennek a magazinnak, és hallgatom a további instrukciókat: eszerint mától – kés helyett – inkább életmódot váltok. Egészségesen étkezem, és minden nap lemegyek az edzőterembe, hogy én is természetes szépség lehessek.

Totális elégedettségben olvasom tovább az újságot, amikor egyszer csak azon kapom magam, hogy a hirdetési blokkban négy híres plasztikai sebész csábít rendelőjébe egy ingyenes megbeszélésre. Bumm. Először is, mi van? Most akkor hűn szeretett magazinom nem is ellenzője a férfiálmokat beteljesítő műszépségnek? Ezek szerint mégsem lesz elég, ha vért izzadok a futópadon?

Önámítás, önbecsapás, ellentmondás, fogalomzavar – azaz teljes káosz van a médiában és a női fejekben. Mindenhonnan jó tanácsokat kapunk, pedig nem kértünk. Legyél ilyen, legyél olyan, csináld ezt, csináld azt… Kérem szépen, nekünk még mindig fogalmunk nincsen róla, hogyan kell elképzelni a természetes szépséget! 

Tessék nekünk ezt definiálni, és nem edzőterembe küldeni és fogyókúrára ítélni – mert egyet viszont bizonyossággal tudunk: a saját testünk megerőszakolásával elért szépség minden, csak nem természetes.

Szöveg: Gyurkovszky Dóra

 http://www.albert-kahn.fr/

 Nem bolond az, aki odaadja azt, amit nem tud megtartani, azért, hogy elnyerje azt, amit nem tud elveszíteni!

 Lábnyomaid pora...

Azt mondod, látod és azt mondod, érted. De azt, hogy miért van, mégis újra kérded. Kerestél, kutattál, s feltártál sok csodát, De nem találtál többet, mint lábnyomaid porát. Mert szemeddel mindig a távolt kutattad, És a célokat mindig másoknak mutattad. Nem vetted észre, hogy a véletlen csodája Benned van elrejtve, s nem a nagyvilágban. Nem. Nincs az útnak vége, csak a tükrön át kell lépni, Meg kell tanulnod most önmagadra nézni. Te magad változz, hogy a titok örök fénye Felragyogjon Benned és felébredjél végre. Légy a csend mestere, bírd tudatod szóra, És a legmerészebb álmaid válnak valóra. 

 A szív a legfurcsább csavargó,

Vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála néki,
De mindig kész van útra kelni,
Ha nyílik raja alkalom.

A szív a legfurcsább csavargó,
A tolvaj-utat kedveli,
Hiába tiltja tilalomfa,
Nem hajt veszélyre, tilalomra,
Még vakmerőbben megy neki.

A szív a legfurcsább csavargó,
Minden lépése uj talány:
Onnan szalad, hol rája várnak
S hivatlanul oson be másnap
Pár ragyogó szem ablakán.

A szív a legfurcsább csavargó,
Ne bánjatok durván vele!
Mert ahonnan elüzték egyszer,
Hívhatják vissza bár ezerszer,
Nem látják többet sohase.

A szív a legfurcsább csavargó -
Dölyfös kacajjal elszalad,
Hogy megalázva, elgyötörve
Visszalopódzzék a küszöbre,
Hol csupa dacból megszakad.

Lehet  
már álmodtál rólam
lehet
már kerested a boldogságot,
de most sem tudod
hol van
lehet
én vagyok a cél
lehet
álmod célba ér
lehet
én vagyok az út
lehet
hogy bejönnél hozzám,
de nem találsz
kaput
lehet
már várod
a megújulást
lehet
hogy engem vársz
lehet
hogy valaki mást
lehet
minden úgy,
ahogy akarod
lehet
másként is
ha elfutni hagyod
a perceket,
az életet,
a végtelen időt
lehet
nem hiszel magadnak
lehet
nem engedsz utat
a gondolatnak
lehet
a vágyakat
csapdának érzed
lehet
semmivé lesz
sok boldog éved
lehet
minden érzést
tagadni
lehet
minden hited
meghalni
hagyni
lehet
örömöt színlelni
és csendben elvérezni
lehet
a jövődet
a múltadba eltemetni
lehet
sírni
 ha elfogytak
a könnyek
lehet
kiáltani
hogy ne hallód
a csöndet
lehet...
mindent lehet...

A virágokból először a kék

 
nefelejcs tetszett: azt a szép nevét
külön is megszerettem, hogy olyan
beszélgetős és hogy értelme van:
szinte rászól az emberre vele,
úgy kér (s nyilván fontos neki, ugye,
ha kéri?), hogy: ne felejts! Többnyire
jól hallottam, egész világosan,
égszin hangját, néha meg én magam
sugtam, vagy nem is sugtam, csak olyan
nagyon vártam már, hogy tán a szivem
szólt helyette vagy éppen a fülem:
ilyenkor nem tudtam, képzelem-e
vagy tényleg csalok, neki, a neve
mondásával?... De még ha csalok is,
nyugtattam meg magamat, az a kis
segítség semmi, hisz úgy szeretem;
s dehogy felejtem, nem én, sohasem!