Hozzávalók:

• 3 db tojás
• 3 dl cukor
• 4 dl liszt
• 4 dl tejföl
• 1 csomag sütőpor
• 3 evőkanál kakaópor
• fél üveg magozott meggy
• kevés baracklekvár
• 10 dkg étcsokoládé

Elkészítés:

A 3 egész tojást és a 3 dl cukrot habosra keverem. Majd a tejfölt, lisztet, sütőport és a kakaóport fokozatosan hozzákeverem. Tepsibe simítom, magozott meggyel megszórom. Előmelegített sütőben megsütöm. Sütés után a tetejét baracklekvárral megkenem, és olvasztott csokoládéval bevonom. Az olvasztott csokiba szoktam tenni kevés olajat, attól szép fényes lesz.

Én szállok az idővel és a széllel szembe talán,
Telve a reménnyel: aki elment, vár még rám.
Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám,
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám.
Nem büntethet az ég, ha így állok eléd,
Lelkemben bűntelenül,
Mert hiányzol.

"Mindennap rád gondolok, minden este veled alszom, reggelente veled ébredek, napközben miattad vagyok éberebb. Úgy szeretlek, mint még soha senkit, fogadd el, mert ezt tudja mindenki. Kész vagyok feláldozni az életem, és odaadni mindenem. Veled leszek egy kis időre, ha szeretnéd, akkor örökre."

Mindenkire, minden lényre a világon rábíztak valamit vagy valakit. A világ a mi örökségünk, mindenki felel valamiért. (...) Lehet, hogy elég, ha mindenki arra gondol, mi is bízatott rá ebben az életben. Mit kell megőriznie, kire kell vigyáznia, mi a dolga kerek e világon.
 

Hozzávalók:

• 5 tojás
• 1 csomag sütőpor
• 25 dkg porcukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1,25 dl langyos víz
• 2,5 dl étolaj
• 37,5 dkg liszt
• 2 evőkanál cukrozatlan kakaópor (én többet tettem bele)

Elkészítés:

A tojások sárgáját a cukorral és vaníliás cukorral habosra keverem, utána hozzáadom a vizet és az olajat. A sütőporral elkevert lisztet kanalanként keverem bele, végül a keményre felvert fehérjéket óvatosan beleforgatom. Megfelezem a tésztát, az egyik feléhez szitálom a 2 evőkanál kakaót.

Sütőpapírral kibélelt tortaforma (26 cm-es) aljába teszek először a fehér tésztából 2 evőkanálnyit középre. Nem kell elkenni!
A világosra jön 2 kanál kakaós tészta. Ezt a kanalazgatást addig folytatom, amíg elfogy a tészta. Kb. 50 percig sütjük 165 fokon.

Vajon hová tűnik az idő, ha már elhasználtuk, és nincs rá szükség? Talán olyan lehet ez is, mint a hang, mely a hosszú folyosó falairól újra meg újra visszaverődve egyre gyengül, míg végül teljesen elenyészik? Mert akkor létezhet talán visszhangja valahol annak az időnek is, amikor még mindannyian együtt voltunk?

Hozzávalók:
40 dkg liszt
2 dkg friss élesztő
2 dl meleg víz (52 fokos)
2 evőkanál olívaolaj
1 teáskanál só
15 dkg gorgonzola
10 ág kakukkfű
4 gerezd fokhagyma

A tetejére:
frissen őrölt bors
olívaolaj

Elkészítés: 1. A lisztet keverőedénybe szitáljuk. Az élesztőt fél dl meleg vízzel elkeverjük, kevés lisztet adunk hozzá, elkeverjük, tetejére lisztet szórunk, és 20-25 percig langyos helyen kelesztjük.

2. A lisztet összekeverjük a sóval, majd a maradék vizet és az olívaolajat hozzáadva simára keverjük. Hozzáadjuk a kovászt, majd ezzel is eldolgozzuk. Langyos helyen kétszeresen kelesztjük.

3. Ha megkelt, kinyújtjuk kb. 2-3 cm vastagra, megkenjük olívaolajjal, megszórjuk az apróra vágott fokhagymával és a kakukkfűvel, majd a felkockázott gorgonzolát belenyomkodjuk a tésztába.

4. Szilikonlapra vagy sütőpapírral bélelt tepsire tesszük. Letakarva még fél órát hagyjuk kelni.

5. 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük, és kb.20 percig sütjük, majd 150 fokra mérsékeljük a hőt, és további 15 percet sütjük.

6. Szeletelve vagy törve, friss salátával, mártogatóssal, pirított sonkával kínáljuk.

Készíthetjük a kéksajton kívül többféle alapanyaggal, vagy netán ezek kombinációjával. Ízesíthetjük magát a tésztát, rakhatjuk a tetejére. Olívabogyóval, szárított paradicsommal, rukkolával, sonkával, articsókával, sült hagymával, pirított zöldséggel, kolbásszal, szalámival is remekül megállja a helyét. Ha bármelyikből jó minőségűt és frisset használunk, akkor biztos a siker.

Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk. Vannak, akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük. (...) A fenébe is! Mikor kezdünk már el úgy élni, hogy megértjük az élet sürgető dübörgését? Ez itt most - ez a mi időnk, ez a mi napunk, ez a mi nemzedékünk... nem pedig a múlt valamely aranykora vagy a jövő ködös utópiája... Ez itt az időnk... akár lelkesedünk érte, akár nem. Ez itt a mi időnk még akkor is, ha gyakran kiábrándítónak, fárasztónak, unalmasnak találjuk. Ez az élet, ami nekünk adatott... és múlik, múlik... Mi a csudára várunk hát?

Gondold csak el: ha megajándékoznak egy órával, kis virágzó pokollal ajándékoznak meg, rózsabilinccsel, aranyozott veremmel. Nem csupán az órát ajándékozzák neked, hogy Isten éltessen, és reméljük, hogy sokáig hordod majd, mert kitűnő márkájú, svájci, rubinköves; nem csupán ezt a parányi krampácsolót ajándékozzák neked, amelyet a csuklódra kötözve sétáltatsz magaddal. Megajándékoznak - nem is tudják, és ez a szörnyű, hogy nem is tudják -, megajándékoznak egy újabb, törékeny és kétes részecskével, valamivel, ami a tiéd, de nem a testedből való, hanem szíjjal kell odakötözni a testedhez, hogy ott lógjon a csuklódon, mint kétségbeesett karocska. Megajándékoznak azzal a feladattal, hogy naponta felhúzd, a felhúzás kötelességével, mert csak így maradhat óra az óra; megajándékoznak a kényszerrel, hogy a pontos időt figyeld az ékszerboltok kirakatában, hogy meghallgasd a rádióban, hogy rendszeresen igénybe vedd a telefonközpont pontosidő-szolgáltatását. Megajándékoznak a félelemmel, hogy elveszted, hogy ellopják, hogy leejted a földre és összetörik. Megajándékoznak a márkájával, a bizonyossággal, hogy ez jobb márka, mint a többi, megajándékoznak a hajlammal, hogy összehasonlítsd az órát a többi órával. Nem téged ajándékoznak meg az órával, hanem téged ajándékoznak el, téged ajánlanak fel az óra születésnapjára.

Az üres tér az időben. A szoba, ez a kivilágított kis kamra, ugyanolyan, mint azelőtt - és itt van megint az egyetlen ember is, akit szeret, és valami furcsa módon mégsem ugyanaz már ő sem, megfoghatná akár, csak a karját kellene kinyújtania, de számára mégis és már örökre elérhetetlen.

Hozzávalók:

• 50 dkg csirkemell
• 1-2 cukkini
• 3 maréknyi zöldborsó
• 1 répa
• 40 dkg brokkoli
• 5 nagyobb gerezd fokhagyma
• 1 paradicsom
• 2 kiskanál csirke fűszersó
• kakukkfű
• bors
• ételízesítő
• 10 dkg vaj
• 15 dkg sajt (lehet feta, trappista, camembert)

Elkészítés:

A csirkemellet szeletekre vágjuk, a fűszersóval, 2 cikk fokhagymával, pici olajjal bepácoljuk, hűtőbe rakjuk.

Közben megmossuk, meghámozzuk, megtisztítjuk a zöldségeket. A cukkinit kockákra vágjuk, a brokkolit kicsi rózsáira szedjük, a répát felszeleteljük. Pici ételízesítős vízben 4-5 percig pároljuk a zöldségeket, majd vajazott sütőtálba borítjuk, megszórjuk kakukkfűvel, ételízseítővel, vágott fokhagymával. Vajat dobunk rá, majd ráfektetjük a csirkemelleket, erre a paradicsomszeleteket. Ezt beborítjuk sajttal, majd fólia alatt 30-40 percig pároljuk. Végül 10 percre levesszük a fóliát, és megpirítjuk.

http://www.netslager.hu/media/view/511

Il ne faut pas que l’univers entier s’arme pour l’écraser ; une vapeur, une goutte d’eau suffit pour le tuer. Mais quant l’univers l’écraserait, l’homme serait encore plus noble puisqu’il sait qu’il meurt, et l’avantage que l’univers à sur lui, l’univers n’en sait rien.

Hier je demandais encore ça fait quoi d’être mort

ça doit faire froid dans le dos de sentir le fer de l’affaut

comme un enfant c’est ce qu’on s’endort

Est-ce qu’on se tort dans des souffrances.

Je te regarde partir comme on se voit mourir je sais aujourd’hui ce qu’est la fin

la fin…ma bouche qui t’appelle même si elle te sait trop loin

la fin…ma main qui cherche la tienne et se referme sur rien sur rien…

Hier je demandais encore ça fait quoi d’être mort

d’être celui qui s’en va à tout jamais dans l’au-delà

qui démissionne qui s’éteint sans que personne n’en sache rien.

Je te regarde partir comme on se voit mourir je sais maintenant ce qu’est la fin 

la fin...ma bouche qui t’appelle même si elle te sait trop loin

la fin…ma main qui cherche la tienne et se referme sur rien sur rien…

Sur rien…sur rien...sur rien...sur rien... 

Je te regarde partir comme on se voit mourir je sais maintenant ce qu’est la fin

la fin ma bouche qui t’appelle même si elle te sait trop loin

ma main qui cherche la tienne et se referme sur rien sur rien...

https://www.youtube.com/watch?v=MIjs6V4X61c

Egyáltalán nem olyan, mint a szerelem első látásra. Inkább, mint a gravitáció. Ha meglátod azt a valakit, akkor egyszerre nem a tömegvonzás ereje köt a földhöz többé. Hanem ő. És többé semmi más nem számít, csak ő. Egyszerűen mindent megtennél, bármivé lennél, az ő kedvéért. Azzá válsz, amire neki a legnagyobb szüksége van: védelmezője leszel vagy a szerelmese, a barátja vagy a testvére.