Mikor a sziporkázó csillagokat bámulom, amint azok döbbenetes, gyönyörû alakokat rajzolnak ki, olyan, mintha a szemem megakadályozná, hogy bennük gyönyörködjek. Az egyetlen dolog, ami a szemem előtt lebeg, az egy arc. Egy ember arca, amit hiába próbálok, nem bírok kiverni a fejemből.
1. 1 csomag zselatint 3 dl vízben forráspontig melegítünk.
2. 3 egész tojást 4 evőkanál cukorral és 1 csomag vaníliás cukorral kikeverünk, a végén 1 dl zselatint adunk hozzá. Kivajazott tortaformába öntjük, és hűtőbe tesszük.
3. 3 egész tojást 4 evőkanál cukorral, 1 csomag vaníliás cukorral és 2 evőkanál kakaóval jól kikeverünk, majd 1 dl zselatint adunk hozzá. Az előző réteg tetejére öntjük, visszatesszük a hűtőbe.
4. 4 dl tejfölt, 4 evőkanál cukrot, 3 csomag vaníliás cukrot jól kikeverünk, 1 dl zselatint adunk hozzá, és az előző réteg tetejére öntjük, majd visszatesszük a hűtőbe.
Megjegyzés:
Figyeljünk arra, hogy a rétegek meg legyenek kötve, mielőtt a következő réteget ráöntjük. Tetejére pedig lehet gyümölcsöt is tenni
Az emberi élet figyelemre méltó paradoxona, hogy épp az, amitől a leginkább félünk, a legnagyobb bölcsesség forrása. Legnagyobb balgaságunk a legjobb elrugaszkodási pontunk. Senki sem válhat bölccsé anélkül, hogy ne lenne szörnyen ostoba. Erósz révén tanuljuk meg az igazságot, bûn révén az erényt.
De a megbocsátás... Belekapaszkodom ebbe a törékeny reménységbe, magamhoz ölelem, és emlékeztetem magam, hogy valamennyiünkben van jó is meg rossz is, fény és árnyék, tehetség és kínlódás, választás és megbánás, kegyetlenség és áldás. Önmagunk chiaroscuro-i vagyunk, egy csipetnyi illúzió, ami küszködve próbál valami szilárddá és valóságossá válni. Meg kell ezt bocsátanunk magunknak.
Az a szomorú tény - tapasztalataim alapján mondom -, hogy nincs olyan asszony manapság, akinek a női önérzetét ne sértettük volna meg. Észre sem vesszük, mert a két nem közötti alaphelyzet eleve sértő a nőkre nézve: ha nem látok az asszonyomban többet, mint amit az emberiség évezredek óta lát benne: sértő. Ha rálegyintek, ha nem hallgatom meg, ha nem méltatom arra, hogy életem nagy kérdéseit megbeszéljem vele: sértő. Ha nem fedezem fel értelmét, méltóságát: sértő. És legyen az a nő egy kóbor utcalány, egy áruházi pénztárosnő vagy éppen az angol királyi családhoz tartozó Diana hercegnő - életét a női lényének sérelme nélkül megúszni nem tudja.
A tésztát kifőzzük. A hagymát apróra vágjuk, és 1 evőkanál olajon megfuttatjuk, majd hozzáadjuk a spenótot, összeforgatjuk, sózzuk, borsozzuk. A tejfölt kikeverjük a tojással és a sajt 2/3-ával, sóval, borssal ízesítjük.
Jénai tálba rétegezzük a hozzávalókat: tésztával kezdünk, majd a spenót és a tejfölös öntet következik. Addig folytatjuk míg elfogynak a hozzávalók. Tejföllel fejezzük be, majd megszórjuk a maradék sajttal. Mikróban vagy sütőben 20 perc alatt készre sütjük.
A háború először a remény, hogy utána jobb lesz; aztán az elvárás, hogy a másiknak rosszabb lesz; aztán az elégedettség, hogy tényleg nem lett jobb neki; s végül a meglepődés, hogy mindenkinek rosszabb lett.
Ferme tes yeux et imagine ta vie, dans ces pays où les hommes politiques sont en treillis.. Où la liberté d’expression est une conspiration…
Où le dollar civilise avec des canons, où on peut mourir…
D’une simple fièvre, où les épidémies se proménent sans laisse… Crois-tu vraiment tenir sous la canicule de ces pays ou pendant deux mois, tu bronzes, eux toute l’année ils brulent?... Imagine ta vie sans eau portable, une douche les jours de pluie, pas de bouffe sur la table… Imagine-toi dans un hôpital aves une maladie incurable, une maladie qui t’juge coupable Imagine-toi enfermé comme Natasha Kampoush ou brûlé comme Ama Galaidou dans l’bus… Ouvre les yeux maintenant et avant d’insulter la vie réfléchis dorénavant… Maintenant imagine toi dans ta voiture, bloqué dans les embouteillages, l’homme sort lentement de sa couverture, l’homme a ton visage… Dis-moi ce que tu ressens, le regarde-tu autrement?... Avant d’insulter la vie, réfléchis dorénavant… Ferme tes yeux juste une seconde, vois la misère du monde, et ta place dans tout ça?... Prenons conscience de la chance qu’on a et tu verras peut-etre que la vie est belle...
Vannak emberek, kiket mindenki szeret, akik számára mindenki tartogat egy megbocsátó és dédelgető mosolyt, s az ilyen emberekben csakugyan van valami magukat kellető, valami ringyószerű.
Miért nézel így rám? - kiáltotta. - Igen, futni hagytam. Az egyik legpompásabb gazemberem volt. Hogyan is ölhettem volna meg? Az életben sincs ez másképp: a legnagyobb gyilkosok megússzák, azután boldogan élnek, míg meg nem halnak. A jók ráfizetnek, mind pórul járnak a végén. Olykor a legkülönbek is. Bizony, így van ez. Miért lenne a könyvekben örökké másképp?
20 dkg keserű csokoládé (minél feketébb, annál jobb),
4 tojás,
2 evőkanál tejszín,
1 vaníliás cukor
Elkészítés:
Gőz felett, alacsony tűznél olvasszuk fel a kockákra tört csokoládét. Amikor már krémes, adjuk hozzá a tejszínt, majd húzzuk le a tűzről. Válasszuk szét a tojások fehérjét és sárgáját. A sárgákat keverjük a meleg csokoládéhoz. A fehérjéket verjük fel, adjuk hozzá a vaníliás cukrot is, majd óvatosan keverjük a habot a csokoládémasszába. Öntsük üvegtálba vagy kisebb poharakba, hűtsük le, majd tegyük néhány órára a hűtőszekrénybe.
A tésztához valókat összemorzsolom, és egy kapcsos tortaformába nyomkodom.
A joghurot a cukorral, 1 csomag vaníliás cukorral, reszelt citrom héjjal és 1 csomag zselafin fix-szel jól összekeverem. Egy másik tálban a tejszínt 1 csomag vaníliás cukorral és 1 csomag zselatin fix-szel géppel kemény habbá verem.
A 2 krémet összekeverem, és felét a tésztára kanalazom. Letakarom babapiskótával, megszórom ribizlivel, és rákanalazom a maradék krémet. A tetejét tetszés szerinti gyümölcsökkel díszítem.
A tortazselét egy pohárba szórom, kis kanál cukorral és 2,5 dl vízzel elkeverem. 2 percre a mikróba teszem, kevergetve pár perc hűlés után a süti tetejére öntöm. 5-6 óráta a hűtőbe teszem, míg tökéletesen megdermed, ezután leszedem a tortaformát, és az oldalát mandulalapokkal vagy kókuszreszelékkel beszórom.
Megjegyzés:
Mindjárt kettőt csináltam, mert annyira egyszerű és gyors, egyiket az anyukámnak, másikat magunknak.
A tejszínhez lehet zselatin fix helyett habfixálót is használni.
Annyira várlak, és ahogy közeledik a pillanat, egyre jobban akarlak látni. (...) Kevésbé érzem magam egyedül itt, a világ sokkal szebb így, még a rácsok mögül is. És még szebb lesz, ha megjössz. Ezért ezen a hajnalon egészen megnyitom a szívem, és átadom neked, szerelmem.
Készült, felvételizett és bejutott. Eltartják még 4-5 évig, élete fénykora következik, a szülőktől való leválás terhe még egy ideig nem nyomja a vállát. Csak halvány fogalmai vannak arról, hogy mihez kezd az egyetem után, titkon reméli, hogy még egy-két évig mesterizhet, majd esetleg megpróbálkozik egy másodegyetemmel, vagy egyéb posztgraduális képzéssel.
Húzni, nyúzni kell, amíg még lehet. Amíg a szülők bírják, miért ne? Elvégre azért keresik degeszre magukat, hogy gyerekük négyszögesíthesse kerekded fejét. Mindannyian tudjuk, hogy ez egy különösen hosszú folyamat. Buli van. Fél évtizedig nem törődik semmivel, lesz majd valahogy! Semmit ne vigyen túlzásba, élni kell, most kell élni, amíg még lehet, amíg még fizetik. Az egyetem mellesleg abban kellene támpontot adjon, hogy elképzelést formáljon a jövőjéről, hogy célokat tűzzön ki maga elé, mely mentén elképzelheti életét. A fél évtized ehhez kevésnek bizonyul. Az elméleti absztrakciók ködében ledarálja a több tucat diszciplínát, majd oklevéllel a kezében, bambán próbálja kiismerni magát egy idegen, soha nem látott világban.
Az öt évet követően
Dolgozni kéne. Mit? Tulajdonképpen egyelőre mindegy, csak fizessék. Miért kellett ehhez öt év? Az oklevélért. Egy nyamvadt papírért, mely a szükséges alapot jelentheti, szakmát azonban nem biztosít.
Egyetemi egyszeregy
Következzen néhány Pavlina-féle jó tanács, a teljesség igénye nélkül, egyéni kommentezéssel:
Válaszold meg a kérdést: Miért megyek egyetemre? A gólyák nagy része nem gondolja át azt, hogy mit keres a választott szakon. Ott vannak, mert valahol lenniük kell, és úgyis minden kialakul majd. Családtól örökölt célokat, középiskolai eredményeink által meghatározott irányvonalat cipelnek magukkal, elkezdenek egy képzést bizonytalanul, elvárások nélkül.
Magam sem tettem másképpen: az apai irányvonalat követve felvételiztem építőmérnöki szakra, ahová ösztöndíjjal be is jutottam. Ezt találtam a legésszerűbbnek: jó matematikai háttérrel a mérnöki irányvonal logikusnak tűnt. Fél év alatt rádöbbentem arra, hogy az ösztöndíjat leszámítva semmi jóban nem részesülök, nem akarok betonról és építőanyagokról tanulni, úgy éreztem, hogy megfulladok az érdektelenségben.
Az első félévi vizsgák tájékán úgy döntöttem, hogy dűlőre viszem a dolgot: el kell döntenem, hogy mivel akarok foglalkozni az elkövetkezendőkben. Szüleim legnagyobb megrökönyödésére három teljes napra bezárkóztam a szobámba azzal az elhatározással, hogy ezalatt az idő alatt a múlt vizsgálata révén letisztul a jelenem és kirajzolódik a jövőm. Hogy teljes legyen a kép, ezalatt a három nap alatt megvontam magamtól a táplálékot, nem kommunikáltam senkivel, csak a kitűzött feladatnak éltem. Különböző kritériumok mentén táblázatokat készítettem a vélt készségeimről, elképzeléseimről, céljaimról. Azt vizsgáltam, hogy miként illik össze a magamról alkotott kép az építőmérnökökről alkotott elképzelésemmel. Hosszas töprengés után meghoztam a döntésem, melyet a böjtöt követő első családi ebéd alkalmával közöltem szüleimmel. Úgy láttam, hogy maradnom kell, el kell végeznem az öt évet, mert az építőmérnöki szakmában látok fantáziát, változatos és izgalmas szakmának ítéltem meg. Apám megkönnyebbülten fogadta döntésem. Ezt követően három hónap leforgása alatt végérvényesen otthagytam az egyetemet.
Képzeld el az ideális egyetemi képzést! Öt év nagyon sok idő. Mit vársz el az egyetemtől, a tanároktól, életed elkövetkezendő fél évtizedtől? Milyen erősségeket érzel magadban, melyek kibontakoztatásában segíthet ez az időszak? Milyen lágy készségeket fejleszthetsz ki magadban, és miként? Fogalmazd meg elvárásaidat és tervezd meg egyetemi éveidet!
Visszatekintve a lehúzott négy évre, egyértelműen az látszik, hogy nem az egyetemi tanterv, hanem az egyéni curriculum létrehozása és teljesítése eredményezett igazi fejlődést. Másodéven ismertem fel azt, hogy megalapozott pszichológiatörténeti és filozófiai tudás nélkül lehetetlen a pszichológia területén szemléletbeli tudásra szert tennem. Végignyálaztam Thorne & Henley, majd Pléh Csaba vaskos pszichológiatörténetét; ezzel párhuzamosan elolvastam Bertrand Russel A nyugati filozófia története c. átfogó munkáját.
Azt gondolom, hogy ez volt a leghelyesebb lépés, amit akkoriban tanulmányaim érdekében meghoztam. A vizsgaidőszak alatt is ezeket bújtam, néhány hét leforgása alatt olyan alapokra tettem szert, mely révén elegendő volt egyszer átolvasnom az ajánlott irodalmat, az egyetemi jegyzeteket pedig a vizsga előtti napon valamelyik lelkes évfolyamtársam előadásában meghallgattam, majd megvitattuk. Minden kurzushoz fogalmakat tudtam csatolni, azonnal megpróbáltam tágabb kontextusban elhelyezni a hallottakat, majd kérdésekkel piszkálva a témát, sikerült a legfontosabb információkat lehorgonyozni. Ez bőven elegendő volt a közepes vagy akár a jó eredmények eléréséhez.
Mindegyik tantárgyhoz fogalmazz meg egyértelmű célokat! Miért szükséges erről tanulnod? Milyen tudásra akarsz szert tenni, milyen témákat érint az adott diszciplína? Mi érdekel a leginkább mindebből? Fókuszálj az általános tudásra, szemléletet tanulj a részletek helyett! Lásd a helyét a dolgoknak, tudd felépíteni, megalkotni az ismereteket, melyekre szert kell tenned! Ehhez az a legjobb hozzáállás, ha a kurzusok előtt te magad alkotsz képet arról, hogy szerinted mit takar az adott terület. Minél több kreativitást és egyéni elképzelést viszel bele a tanulásba, annál átfogóbb és maradandóbb tudásra teszel szert!
Mellőzd az érdektelen dolgokat. A vizsgákat túlélni kell, nem kiválóan teljesíteni! A kiválóságot hagyd a stréberekre.
Legyen prioritási sorrended! Minden egyetemen vannak fontosabb és kevésbé fontos tantárgyak. Ezt rendszerint a tanárok személye határozza meg; nagyon gyakran arra összpontosul a legnagyobb figyelem, ahol a professzor a legkiállhatatlanabb. Szigorú, következetes, konzervatív tekintély követeli meg, hogy az általa lediktált imitt-amott elavult információkat ad literam visszaböfögje a diák. Figyelem! Ezekre a tárgyakra csak a minimum erőfeszítést fordítsd! Még akkor sem ajánlom, hogy foglalkozz vele, ha fontosnak tartod amúgy a diszciplínát: ez a stílus kiöli az emberből az önmegvalósítási vágyat. Azt ajánlom, hogy akár puskázva, akár a padtárs segítségével, de ne magolással és összeszorított fogakkal legyűrt hosszú órák árán vizsgázz! Amíg mások hetekig magolják a kérdéses tantárgyat, te szánj rá 1-2 napot arra, hogy fecnikre, vagy piszkozatlapként használható ívekre kiírd vázlataidat, ami alapján majd meg tudod írni dolgozatodat. A többi időt szánd arra, amit igazán fontosnak tartasz, és amit kreatívan és lelkesen el tudsz sajátítani. Olvass szakkönyveket, próbálj meg összefoglaló tanulmányokat megírni. Az is sokkal többet jelent, ha egyszerűen impresszióidat fogalmazod meg egy-egy könyv/tanulmány kapcsán.
Használd ki az idődet. Az említett professzorok kurzusai hihetetlenül unalmasak tudnak lenni. Nagyon gyakran megkövetelik a jelenlétet, éppen ezért nem hiányozhatsz minden előadásról. Azt ajánlom, hogy vigyél olvasnivalót ezekre a kurzusokra. Ha nagy teremben darál az illető, akkor húzódj meg a hátsó sorban és merülj el kedvenc szakkönyvedben, ha kisebb méretű teremről van szó, akkor egyszerűen írj! Nem fog feltűnni, hogy nem az előadásról jegyzetelsz, ha olykor rámeredsz a tanárra. Némi gyakorlással magas szintű rutinra tehetsz szert, senki nem fogja tudni, hogy egyébbel foglalkozol, ha ügyesen csinálod! Nem ajánlom, hogy hivalkodj ezen szokásoddal, mert a vizsgaidőszakban szükséged lesz mások jegyzeteire, s rendszerint nem veszik jó néven azt, hogy „visszaélsz mások áldozatkészségével”.
Járj el a fentieknek megfelelően minden rosszul megtartott előadás esetében! Még akkor is, ha érdekel a téma, sőt, kifejezetten akkor! A rosszul tálalt izgalmas téma rendkívül gyomorforgató élmény.
Időben sajátítsd el az új ismereteket! Ne halogasd a vizsgaidőszakra a tanulást! Nem azért jársz előadásokra, hogy jegyzeteket készíts, hanem azért, hogy élvezd azokat! Az élvezhetetlen kurzusokra a fentieknek megfelelően amúgy sem figyelsz oda... Ez esetben olvass el néhány szakkönyvet, ami az adott tematikához kapcsolódik, hogy ismerd meg az adott terület alapfogalmait, szemléletét.
Tanulj meg tanulni! Sajátíts el hatékony memóriagyakorlatokat! Sajátítsd el a mindmapping technikát, passzív tanulási stratégiádat váltsd fel aktívval! Mechanikus jegyzetkészítés helyett impresszióidat, elképzeléseidet írd le. Csak azt olvasd, ami igazán érdekel, ne feledd: az írás legalább olyan fontos, mint az olvasás. Vitasd meg elképzeléseidet barátaiddal, évfolyamtársaiddal. Fórumozz, blogolj, járj konferenciákra, csatlakozz kutatócsoportokhoz, alkoss véleményt, legyen álláspontod! A szakmai rálátás mellett fektess hangsúlyt a kommunikációs készségek tökéletesítésére is.
Rendet rakok,ha kapok érte csokit, Kiviszem a szemetet,ha kapok érte csokit, Kiporszívózok,ha kapok érte csokit, Megeszem a főzeléket,ha kapok előtte 3 tábla csokit!
Csoki-csoki,lécci-lécci! Anélkül nem tudok leckét írni! Anyu,ha nem kapok csokit, A te lelkeden szárad ha rosszul írom meg a házi-dogámat!!!!
Nem kell a gyümölcs,az alma, Akkor inkább banán hozzá Nutella! Haggyál már hugi!!Ez mind az enyém! Na jó,túlnyomó részt az enyém!
Hoztam egy 5-öst kérem a csokimat! Megigérted anyu!!!Várom a csokimat! Ha nem kapok csokit,elmegyek világáááá! Annyit se mondok:Szevasztok!!Csá-Csáááááá!
Megkeresem a csokifák erdejééééét! Megkóstolom minden csokifának a leveléééét!
Világszerte az izlandi vulkánkitöréssel van tele a média, és az újságírók több-kevesebb sikerrel próbálkoznak a vulkán nevének kiejtésével. Egy videofilm megmutatja, hogyan kellene ezt helyesen megtenni.
Az Eyjafjallajökull (rövidebb nevén Eyjafjöll) április 14-i kitörése óta nem telik el nap, hogy ne beszélnének a vulkánról a televíziókban és a rádiókban, ám mindenki a saját nyelvén próbálja meg kiejteni a vulkán nevét. A Facebookon már csoportja is van azoknak, akik sajnálják az újságírókat, akiknek ki kell ejteniük ezt a nevet. Az alábbi videóban meghallgathatunk néhány próbálkozást.
A New York Times munkatársai a Times Square metrómegállójában kérdeztek meg néhány járókelőt, hogy szerintük miként kell kiejteni az igazán nyelvtörő nevet.
Izland hivatalos nyelve a germán nyelvek északi csoportjához tartozik, és nagyon keveset változott kialakulása óta. Annak ellenére, hogy ősi nyelv, kiválóan megállja helyét mai modern világunkban is, és szinte alig találhatóak benne idegen nyelvekből átvett szavak. Körülbelül 300 ezren beszélik.
Az izlandi nyelvről bővebben olvashatnak itt, ezen a weboldalon pedig segítséget kaphatnak az izlandi nyelvleckékhez.
A novemberi szél a zörgő faágakról éppen az utolsó fonnyadt-száradt leveleket tépte le, amikor az erdőszélen találkozott a tücsök és a hangya. A hangya kicsit kopott, naftalinszagú, de panofix béléses télikabátot viselt-júliusban vette leszállított áron a Bizományi Áruházban, akár a vízhatlan síbakancsát-, a tücsök viszont láthatóan didergett vékony és béleletlen vászondzsekijében. A tücsök zsebre dugott kézzel álldogált, mert kesztyűje sem volt. - Jó napot, tücsök szomszéd- mondta a hangya. - Ahogy elnézem, nem izzad bele a kabátjába.... - Bizony, hideg van, hangya szomszéd - válaszolt vacogva a tücsök. - Ez a szél az ember csontját is átjárja... A hangya megigazgatta bőrkesztyűs kezével a sálat a nyakán. - A feleségem kötötte - mondta. - Ügyes asszony: nézi a televíziót, és közben mindig köt, vagy horgol valamit. Maga, úgy tudom, nőtlen és albérletben lakik... - Hát igen - bólogatott a tücsök-, tudja, én mindig csak hegedülgetek, másra nemigen marad idő... Cigarettásdobozt kapart elő a zsebéből, és odakínálta a hangyának. - Köszönöm- rázta a fejét a hangya. - Több, mint három hónapja, hogy leszoktam a dohányzásról. Nemcsak haszontalan, az egészségre is káros szenvedély ez, de pénzbe is kerül. Egy doboz cigaretta árából megreggelizhet, vagy megvacsorázhat a magamfajta kétkezi munkás. -Megköszörülte a torkát. - Úgy tervezzük a feleségemmel, hogy jövőre nagyobbra cseréljük a lakást. Központi fűtés, telefon, közvetlen földalatti járat a szemétdombhoz... A tücsök cigarettára gyújtott. - Aki nyáron hegedül, míg mások megfogják a munka végét, hogy vigyék valamire az életben...- A hangya megcsóválta a fejét. - Talán azt gondolta, kedves tücsök szomszéd, hogy ebben az évben nem is lesz tél? - Egy hét múlva elutazom - mondta a tücsök -, csak úgy május felé jövök haza... - Elutazik? - csóválta a fejét a hangya. - Valami rokoni meghívás, kedves szomszéd? - Nem járok én vendégségbe - mondta a tücsök -, csak hegedülgetek otthon, gyakorlok... - Elárulná, hová utazik? - mosolygott rá a hangya. - Párizsba - mondta a tücsök. - Párizsba? A hangya kerekre tágult szemmel a tücsökre meredt. - Tréfál, kedves szomszéd? - kérdezte kissé emelt hangon. -Miből telne magának arra, hogy Párizsban töltse a telet? - Meghívtak... a Coservatoire... - mondta a tücsök. - Hangversenyeken hegedülök... A hangya a földre szegezte a szemét, hallgatott egy darabig, aztán kérlelő hangon megszólította a tücsköt: - Tekintettel a régi ismeretségre... - elintézne egy számomra fontos ügyet? - Kérem, nagyon szívesen... - bíztatta a tücsök - csak mondja, szomszéd úr... - Arra kérném - mondta a hangya -, hogy Párizsban keresse fel La Fontaine urat, és mondja meg neki, hogy nyalja ki a seggem.
Bús mogorván ül Petike, Ha ha ha! Péter és bú! a mennykőbe, Mi baja? Anyja kémli hű szemekkel - Jó öreg! Azt gondolja, fiacskája Tán beteg. "Kell galuska, Peti fiam, Eszel-e?" "Dehogy eszem, dehogy eszem, Ki vele." "Kell bor, édes szép fiacskám, Iszol-e?" "Dehogy iszom, dehogy iszom, El vele." "Kell-e sarkantyú csizmádra, Petikém! Kalpagodra toll s mentédre Rókaprém?" "Mit nekem toll, mit nekem prém, Sarkantyú! Ha szivemben, mint a róka, Rág a bú!" "Kell-e könyv, a szomszéd könyve, Biblia?" "Mit nekem könyv, a beszéd mind Szó fia. Egy barátom van nekem csak, A halál; Az, tudom, hogy innen-onnan Lekaszál." "Az egekre! Peti fiam, Meg ne halj: Annyi benned a sohajtás, Mint a raj. Átidézzem tán Juliskát? Láthatnád?" Szól mogorván Péter úrfi: "Hol van hát?"
Ármány-adta Péterkéje! Még mi nem volt a bibéje! Sem kalapja, sem mentéje, Sem a sarkantyú zenéje, Nem kell neki róka málja, Sem a szomszéd bibliája; Nem kell neki bor, galuska, De bezzeg kell a Juliska, Bár negédes és hamiska, De vidor, szép és piroska. Sem ehetnék, sem ihatnék, Csak Julcsával nyájaskodnék.
"Ej Petikém, szép fiam, hát Ez a baj! Gondom lesz rá, hogy nagyot nőj S meg ne halj. Most takarodj iskolába, Rosz fiú! Meg ne lássam, hogy pityergesz. Félre bú! Iskolában a Juliskát Elfeledd: Isten éltet, tíz év mulva Elvehet'd."
(1).jpg)
Mikor a sziporkázó csillagokat bámulom, amint azok döbbenetes, gyönyörû alakokat rajzolnak ki, olyan, mintha a szemem megakadályozná, hogy bennük gyönyörködjek. Az egyetlen dolog, ami a szemem előtt lebeg, az egy arc. Egy ember arca, amit hiába próbálok, nem bírok kiverni a fejemből.
Az emberi élet figyelemre méltó paradoxona, hogy épp az, amitől a leginkább félünk, a legnagyobb bölcsesség forrása. Legnagyobb balgaságunk a legjobb elrugaszkodási pontunk. Senki sem válhat bölccsé anélkül, hogy ne lenne szörnyen ostoba. Erósz révén tanuljuk meg az igazságot, bûn révén az erényt.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Miért nézel így rám? - kiáltotta. - Igen, futni hagytam. Az egyik legpompásabb gazemberem volt. Hogyan is ölhettem volna meg? Az életben sincs ez másképp: a legnagyobb gyilkosok megússzák, azután boldogan élnek, míg meg nem halnak. A jók ráfizetnek, mind pórul járnak a végén. Olykor a legkülönbek is. Bizony, így van ez. Miért lenne a könyvekben örökké másképp?
Készült, felvételizett és bejutott. Eltartják még 4-5 évig, élete fénykora következik, a szülőktől való leválás terhe még egy ideig nem nyomja a vállát. Csak halvány fogalmai vannak arról, hogy mihez kezd az egyetem után, titkon reméli, hogy még egy-két évig mesterizhet, majd esetleg megpróbálkozik egy másodegyetemmel, vagy egyéb posztgraduális képzéssel.
A hangya megigazgatta bőrkesztyűs kezével a sálat a nyakán.
